Már tíz éve nincs közöttünk KEB, akit mindenki szeretett

„Emberileg és szakmailag is nagyon sokat kaptunk tőle. Leginkább a ritkaság számba menően pozitív kisugárzása ragadott meg, bárkiben fel tudta erősíteni legjobb tulajdonságait és legfőbb erényeit kézilabdázóként, ennek óriási szerepe volt abban, hogy 2012-ben bronzérmesek lettünk vele az Európa-bajnokságon.” – emlékezett a szövetség honlapján Görbicz Anita, a Magyar Kézilabda Szövetség elnökségi tagja, a Győri Audi ETO KC elnöke, aki játékosként Győrött és a válogatott csapatkapitányaként is tanítványa volt a norvég szakembernek.

Az 1965. február 14-én született Böhn játékosként 126-szor szerepelt hazája válogatottjában. Visszavonulását követően először a norvég férfiválogatott másodedzőjeként dolgozott és 1996-ban részt vett a világbajnokságon. A Drammen férficsapatával 1999-ben KEK-elődöntős, 2001-ben KEK-negyeddöntős volt. A Larvik női együttesével ötszörös bajnok, KEK-győztes és KEK-döntős lett.

Akkori élettársa, Heidi Löke győri átigazolása miatt menesztették, és ezt követően, 2011-ben lett a magyar válogatott szövetségi kapitánya. Fél szezon erejéig a Győr vezetőedzőjeként is dolgozott, és a klubbal Bajnokok Ligája-döntős, valamint bajnok volt 2012-ben. A válogatottal 2012-ben Európa-bajnoki bronzérmes lett, a magyar nemzeti csapat azóta sem jutott el az elődöntőig világversenyen.

Vanyus Attila, a győri Audi ETO KC örökös tiszteletbeli elnöke a róla készült könyvben így emlékezik:

„Amikor kiderült, hogy leigazoltuk Heidi Lökét, a norvég klubtól elküldték a férjét, Karl Erik Böhnt, aki az edzője volt a csapatnak. Az hitték ugyanis, hogy valójában ő szerződtette el a játékost. Pedig erről szó sem volt. Jellemző rá, hogy amikor a bécsi repülőtér egyik éttermében tárgyaltam Lökével, Böhn ugyan elkísérte, de nem ült le közénk, hanem két-három asztallal arrébb foglalt helyet, annyira nem akart beleszólni a dolgokba. Egy végtelenül tisztességes, becsületes embernek ismertem meg, azt mondom, a legrendesebb edzőm volt pályafutásom során.
Úgy került hozzánk, hogy akkor már a magyar válogatott edzőjeként dolgozott, és a szövetség engedélyével lehetett nálunk is edző a szezon végéig. Ezt már Kelecsényi intézte.
Karl Erik Böhn volt az az edző, aki soha semmi rosszat nem mondott senkire, soha nem szidta a játékosait. Amikor elemezték a meccseket, ha nyertünk, ha vesztettünk, ő összevágta az anyagot, sokat dolgozott ezzel, és mindig a jót emelte ki. Tehát pont fordítva, mint a magyarok általában, hogy nézd csak meg, ezt hogy elszúrtad! Ellenkezőleg, nézd meg, itt milyen jól mentél be, ott milyen jól csináltad. Ez teljesen új volt a lányok számára is, és persze nagyon élvezték. Élvezték például, hogy trükközhettek, cunderezhettek, mert a legtöbb edző az ilyet nem szereti. Főleg, ha nem születik belőle gól. De ő arra törekedett, hogy a játékosok élvezzék a játékot és élvezzék az edzéseket is. És ennek ellenére az erőnlétüket is fenntartotta. Érdekes edző volt, én nagyon szerettem, és ő is szeretett itt. Végtelenül sajnáltam, amikor kiderült a gyógyíthatatlan betegsége.”

Ő volt az első külföldi szakvezető a magyar válogatott élén. Szaktudásával, közvetlen viselkedésével, humorával gyorsan a játékosok és a szurkolók kedvence lett.

Böhnnél 2013 februárjában diagnosztizáltak akut leukémiát. A szakember hat kemoterápiás kezelésen és egy csontvelő-átültetésen esett át, 2013 novemberében pedig úgy tűnt, sikerült legyőznie a betegséget, ám karácsony előtt kiderült, hogy leukémiája gyógyíthatatlan. A 49 éves edzőt a tonsbergi kórházban érte a halál.