Valentin- vagy Bálint-nap: mindig jó, ha figyelünk egymásra

Nálunk Bálint-nap, a nagyvilágban Valentin-nap, a lényeg, hogy egy jó nap, mert jók vagyunk egymáshoz. Elsősorban szerelmes-ünnepként tartjuk számon, pedig több országban ilyenkor a barátokat is köszöntik. Képeslap, kedves üzenet, csokoládé vagy virág az ajándék elsősorban, a lényeg azonban az egymásra figyelésen van.

Mint szinte minden ünnepünknek, a Bálint-Valentin-napnak is a kereszténység előtti időszakra nyúlnak vissza a gyökerei. Február közepén tartották ugyanis az ókori Rómában a Luperkália nevű termékenységi ünnepet. Lupercus, a farkas alakjában megjelenő istenség kiengesztelése érdekében ekkor két kiválasztott ifjú, egy fiú és egy leány, különféle pogány rítusokat követően, majdnem teljesen meztelenül szaladtak át a város utcáin. Kezükben kecskebőrből készült korbáccsal megostorozták az útjukba kerülő járókelőket, főleg a fiatal nőket, akik gyakran szánt szándékkal keresték velük a találkozást, miután hitük szerint a rituális korbácsolásnak tisztító hatása volt és termékenységet, gyermekáldást hozott. 
Ennek az ünnepségnek volt az is része, hogy a hajadonok bedobták a nevüket egy edénybe, amiből az egyedülálló fiúk húztak. Az így létrejött párok együtt töltötték az ünnep hátra lévő részét, és bizony előfordult, hogy utána együtt is  maradtak. A keresztény egyház később nem nézte jó szemmel a Luperkália szabad szeretőválasztással járó pogány ünnepét. De nincs gond, keresztény története is van a Bálint-napnak. 

A legenda szerint a harmadik század végén élt Rómában egy Valentin nevű keresztény pap. A császár, II. Claudius elrendelte, hogy a fiatal férfiak nem köthetnek házasságot – az uralkodó szerint így jobb katonák váltak az ifjakból. Csakhogy Valentin nem tartotta tiszteletben a császár akaratát, és keresztény módra megeskette a szerelmes ifjakat. A császár ezért börtönbe vetette, és halálra ítélte a papot. Valentin jámborsága az egyik börtönőr szívét is meglágyította, azt is hagyta, hogy Valentin összebarátkozzon a lányával. A legenda szerint a  leány vak volt, a pap azonban csodát tett és visszaadta a látását. Valentin életét azonban ez sem mentette meg, a kivégzése napján egy búcsúüzenetet küldött a lánynak, amit úgy írt alá: “A te Valentinod”. A hagyomány szerint innen ered a Valentin-napi üzenetküldés szokása.

496-ban I. Geláz pápa rendelte el, hogy a szentként tisztelt Bálintra a pogány Luperkália ünnepnapjával majdnem pontosan egy időben, február 14-én emlékezzenek – egyúttal az előbbi ünnepet betiltotta. Azóta ez a nap fokozatosan a szerelmes üzenetek napjává vált, és Szent Valentin lett a szerelmesek védőszentje.

Angliában nagy hagyománya van az ünnepnek, a nemzeti könyvtár 1477-ből is őriz Valentin-napi üzenetet.  Az Egyesült Államokban csaknem egymilliárd üdvözlőlapot küldenek ilyenkor egymásnak a szerelmesek. Japánban a hölgyek ajándékozzák meg a párjukat, méghozzá csokoládéval, Finnországban és egyes latin-amerikai országokban pedig ez a nap a barátság napja is: képeslapot küldenek egymásnak, vagy kisebb ajándékokkal lepik meg egymást.
Magyarországon is kötődnek népi hagyományok a ehhez a naphoz, például az, hogy Bálint-nap  reggelén a szerelmes csók szerencsét hoz. Reméljük, időben szóltunk...

A virágboltok, ajándékárusok és csokoládégyárak mellett elsősorban a vendéglátóhelyek igyekeznek rákapcsolódni az ajándékozási igényekre. Győrben is több étterem kínál ma romantikus vacsorát. 

Sopronban ennél jobbat találtak ki. A leghűségesebb városban egy jelképes, de pezsgős ceremónián fogadhatnak "örök" hűséget a szerelmesek a Tűztoronyban.