A védelem szerint a diák ölni sem akart, nemhogy tervet szőtt volna

A tárgyalás első részéről itt olvashat. 

A vád szerint 2019. december 5-én az ötödik órában András felállt a padból, kiment a tanárnőhöz, átadta a füzetét, hogy megmutasson egy megoldást, a hölgy háta mögé surrant és hátba szúrta. A sikító áldozatot nyakát a földön tovább döfködte, mellkasa felé is bökött. Több diák rémületében kirohant, segített két diák, az egyik Ádám, a másik Bálint, aki közéjük lépett, elvette a kést és azt kérdezte: „miért csináltad ezt?” „Majd ebből tanul, elegem volt a tanárnőből” – felelte a dühöngő, aki mindvégig azt állította, nem emlékszik semmire a kisétálás és az ocsúdás közti percekből. A tanárt a mentő elszállította, szerencsére életben maradt. Utána a nyomozók rögzítették: a támadó egy hármas jegy miatt vetkőzött ki magából, amit a második órán kapott.  

Sokszor elhangzott a perben, hogy a tanárnő a következő héten javítási lehetőséget adott volna, s akkor a jegy be sem kerül az ellenőrzőbe. András azonban hatalmas nyomás alatt volt amiatt, hogy délután meg kell mutatnia otthon jegyét a szüleinek. 

Érzékeny, személyes terület ez, de a családi viszonyokról beszélni kellett az eljárás során. András maximalizmusa, a stressz, a fizikai hasfájás és alvászavar, ami miatt két héttel korábban pszichológusi segítséget kért szülein keresztül – összefüggnek az otthoni követelményekkel. Szüleit a védelem szerint önvád gyötri, apja a bíróságon elismerte, hogy valóban sokat követel otthon, de szülőként csakis jót akarva. Azt igyekezett továbbadni, amit ő is tanult: hogy mindent saját magad érsz el az életben, és azt kell kihozni magunkból, amit csak képességed szerint kihozhatsz. András az átlagosnál jobb képességű, s a hármas otthon nem volt elfogadható jegy – vallotta a fiú a nyomozás során.   

A tanárnő sértetti képviselője is részt vett a perben és elmondta a vádbeszédet követően, hogy a hölgy továbbra sem a súlyos megbüntetést kívánja, hanem azt, hogy minél előbb jöjjön rendbe a vádlott élete. Részben megbocsátott, de a teljes megbocsátás ideje nem jött még el, ahhoz idő kell, a vezeklés része a büntetőeljárás is. 

Dr. Takács Róbert ügyész előre kitervelten és közfeladatot ellátó személlyel szemben elkövetett emberölés kísérlete miatt tett H. András megbüntetésére indítványt, hangsúlyozva, hogy az akkor 17 – ma már 20 – éves diák korára tekintettel nem életfogytiglan, hanem 15 év a büntetés felső határa. Az alsó határ 1 hónap, így a kettő közti középmérték 7 és 6 hónap (+15 nap), ő ezt látja reálisnak.  

Dr. Faragó Péter ügyvéd szerint az enyhítő körülmények számára tekintettel a minimumhoz közeli büntetés a méltányos, a védelem egyébként megingathatatlan abban, hogy nemhogy előre kiterveltségről nincs szó, de valódi emberölési szándékról sem. András ebben a felfokozott lelki állapotban meg akarta leckéztetni a tanárnőt a hármasért, s hogy – amint egy osztálytárs hallotta – ráébressze, hogy rossz ez a tanítási módszer. Azt is mondta a diákok szerint, hogy nem akarta megölni, s a tanárnő „ebből majd tanul”. Ez pedig ellentmond az ölési szándéknak, mert aki meghal, az nem tanulhat már semmiből. A körülmények is ellentmondanak ennek, utána ült a székben, várta a tette következményeit, nem vette üldözőbe a sértettet, s a kést is önként adta oda. A vád szerint csak sikerült a diáktársaknak időben leállítani. Mindkét fél ugyanazt a – zárt tárgyaláson lejátszott – kamerafelvételt nézte, de nem lehet jó minőségű, mert mindkét verzió kivehető belőle. 

Most már csak dr. Szabó Krisztián bíró fogja elmondani álláspontját az esetről október elején, amikor határozatot hoz - Fotó: Új Szó Nálunk

Az ügyész szerint minden elhangzott kijelentésnél beszédesebb maga a tett, amit a kamera is felvett: H. András nem megverni vagy akár elgáncsolni készült bosszúból az osztályfőnököt, hanem élet kioltására alkalmas eszközt vett elő a zsebéből. Azzal egyenesen a lapockák közé szúrt, s később a nyomozó kérdésére azt is elismerte: tudja, hogy ott a tüdő, és ez milyen veszélyes. Már az első szúrás is életveszélyes volt, de a földön fekvő sértettet a másik két döfés azért csak a karján találta el, mert azzal védekezett.  

Súlyos minősítő körülmény a kiterveltség mellett az, ha valaki közfeladatot ellátó személyt bántalmaz. A védelem amellett tör lándzsát, hogy András ezzel nem lehetett tisztában a tanárnővel kapcsolatban, lám még a pályaudvaron sem véletlenül mondják be, hogy a jegyellenőrök közfeladatot ellátó személyek – példálózott. Az ügyész szerint viszont a jog nem ismerete nem mentesít, s a vádlottnak egyébként sem a jogszabályt kellett ismerni, csak azt a tényt, hogy a tanárnő pedagógus. A példánál maradva a vasúti alkalmazottakat sok támadás éri, a tanárok estelében erről szerencsére nincs szó. 

A büntetőeljárás második felét az elmúlt másfél évben annak feltárása töltötte ki, hogy vajon beszámítható volt-e András, s személyisége nem korlátozta-e abban, hogy tette következményeit felismerje. Arról az Új Szó korábban részletesen beszámolt, hogy a védelem nem tartotta kompetensnek – gyermekkorú terheltről lévén szó – a kirendelt elmeszakértőt. Magánszakértői teamet bízott meg a Heim Pál kórház osztályvezetőjének irányításával, azt viszont az ügyészség nem tartotta kompetensnek.  A győri pszichiáter kitart amellett, hogy a vádlott személyiségbéli problémáit az éplélektani keretek között kell nézni, mindenkinek a lelkét éri terhelés, ami után ki kell egyenesedni, „erről szól az élet”. 

A vádlott beszélt arról, hogy minden vágya most is a továbbtanulás, és a bűncselekmény tanévétől eltekintve a tanulást azóta is folytatja. Nem kötelező, de előérettségit tett azokból a tantárgyakból, amelyek a választott szakmájához a felvételinél szükségesek lesznek. Terápiára jár, az egyéni után csoportosra is, hogy felismerje és kezelni képes legyen a benne lévő különbözőségeket, hogy hasonló dolog soha nem forduljon elő.  

A Győri Törvényszék október elején hirdet ítéletet. 

A szülőket önvád is gyötri, mindenben támogatni szeretnék fiukat - Fotó: Új Szó Nálunk