Így látják az aggasztó késéseket a mentődolgozók

Egyre szaporodnak azok a posztok a közösségi oldalakon, hírek a médiában, amelyekben a mentőhívás és a mentőegység helyszínre érkezése között eltelt időt panaszolják a Magyarországi Mentődolgozók Szövetsége szerint.  

A szervezet azt írja: négy fő oka van a késéseknek: 

• az Országos Mentőszolgálat humán erőforrás hiánya 
• a mentés és mentőhívás valamint mentőküldés nem megfelelő szabályozási háttere 
• a Mentőszolgálat megfelelő kommunikációjának hiánya 
• a lakosság hiányos egészségügyi ismerete. 

A humánerőforrás hiánnyal az Országos Mentőszolgálat évek óta küzd, a legfőbb gócpontja Budapest és annak agglomerációja, itt a mentőgépkocsi-vezetők, mentőápolók vagy mentőtisztek jóval magasabb fizetésekért találnak munkát, mint a mentőknél. „A hivatástudatra való apellálás sajnos a mai gazdasági helyzetben már nem bizonyul elegendőnek a munkaerő megtartására.” 

„Az egész ország területéről vezényelnek fel mentőegységeket a Budapesti mentés fenntartása érdekében. Nem túl bonyolult végig gondolni, hogy a vidékről a fővárosba irányított mentőautók vidéken hiányt fognak képezni. A Budapesti mentés pedig a felvezényelt egységek ellenére is éppen, hogy fenntartható, köszönhetően egyedül a mentődolgozók extrém erőfeszítéseinek.” – írják.  

Bár a mentési törvény pontosan meghatározza, hogy milyen esetekben kell vagy lehet mentőt hívni, „ám ezt a lakosság és maguk az egészségügyi dolgozók egy része sem ismeri, avagy figyelmen kívül hagyja. (…) 

A mentésirányításokon találták meg az elmúlt évek nagyobb port kavaró mentő késéseinek felelőseit, és szüntették meg mentésirányító mentődolgozók munkaviszonyát. Ezért alakult ki az az íratlan szabály, hogy semmilyen bejelentést nem utasítanak el, legyen az bármilyen banális és egyértelműen nem mentő feladat. Így próbálják meg az irányításon szolgálók elkerülni azt, hogy „rajtuk csattanjon az ostor”. 

A Mentők hivatalos kommunikációja, „bár próbál igazodni a jelen kor aktualitásaihoz, „ezt csak külsőségeiben teszi.” – véli a szövetség. A nyilatkozatok, megjelenések, videók és posztok ugyan modern, aktualizált hangvételűek, ám azok lényegi tartalma sajnos a cukiságok és a hősiesség látszatának keltésénél kifullad.” (…) A meglévő problémák állandó elvitatása, az emberek figyelmének lekötése külsőségekkel nem jó irány, a kommunikáció és az információk manapság rendkívül fontosak.  

Végül a lakosság egészségügyi edukációjáról is szóltak, amely álláspontjuk szerint elmarad a kívánalomtól. 

„Rendkívül fontos lenne már az iskolákban a gyermekek egészségügyi ismereteit megalapozni, bővíteni. Erre más országokban szép számmal találunk példákat. Naponta látjuk az egészségügyi ellátó rendszerbe bekerülők tanácstalanságát, amit az ismeretek hiánya is okoz. Nem tudják az emberek, milyen problémával kihez, mikor és hogyan fordulhatnak.” 

Ezt példázza a dolgozói szövetség szerint egy nem régen történt eset is, amikor egy szalmabábúhoz riasztották a mentőket.  

„Konklúzióként fontos látnunk, hogy rendkívül sok dolog befolyásolja a mentők helyszínre érkezését, de egyvalamiben mindig biztosak lehetünk, hogy a mentődolgozók legjobb tudásuk szerint, elhivatottan teszik a dolgukat és segíteni fognak mindenkin, akin csak tudnak.” 

Jelentés a Gálvölgyi-ügyről 

Az esettel kapcsolatban az Országos Mentőszolgálat közölt egy gyorsjelentést a lefolytatott vizsgálattal kapcsolatban Gálvölgyi János ügyéről. A mentőkhöz szerda délelőtt érkezett segélyhívás fogadása kapcsán. Elemezték a telefonbeszélgetések hanganyagait, a számítógépes rendszerekben rögzített egyéb adatokat, a szabad mentőkapacitást és meghallgatták az érintett mentődolgozókat is. 

A vizsgálat megállapította:  

“Amikor a bejelentőtől kapott információk alapján az esetet nem az életveszélyes kategóriába sorolta, ennek következtében nem történt meg a rendelkezésre álló és riasztható rohamkocsi azonnali kiküldése.” 

Ezután azt írják: “A nehézlégzés (még ha már egy napja fennáll is) olyan riasztó tünet, amely magában hordozhatja az életveszély lehetőségét, és azt a hozzátartozó visszahívása során feltett, tájékozódó kérdésekkel sem lehetett kizárni. (…) A közvetlen életveszély ugyan az elhangzott tünetek alapján nem volt egyértelműen megállapítható, de kétséges esetben a betegbiztonság érdekében mindig a súlyosabb lehetőséget kell irányadónak tekinteni. Fentieket alátámasztja az is, hogy a beteg állapota a későbbiekben tovább romlott és jelenleg is intenzív osztályos kezelésre szorul. 

A felelősség megállapítása elmarasztalást von maga után, a mentésirányítók munkájának szakmai támogatását az Országos Mentőszolgálat tovább erősíti.”