Fenékküszöbről még hallani sem akartak, „bár egyet talán el lehet viselni néhány évig" (9.rész)
2022. november 1. 18:00
Gyurkó, az új környezetvédelmi miniszter a zöld mozgalmak mosonmagyaróvári országos találkozóján 1993 tavaszán Hajóssy Adrienne szakértő társaságában fogadta a regionális sajtó képviselőit. Akkor már egyértelmű volt, hogy ha hallgatnának a helyi vízügyesekre, akkor egy fenékküszöb építésével újra vizet terelhetnének a szigetközi ágrendszerbe. Gyurkó azonban arra a kérdésre, hogy elfogadhatónak tartja-e fenékküszöbök építését, annyit mondott: „attól függ, hányat akarnak építeni és hol. Lehetőleg egyet sem kellene. Az lenne az igazi, ha a vízmennyiség nagy részét visszakapnánk. Ezt persze nagyon nehéz elérni egy olyan tárgyaló féllel, mint Szlovákia. Egyet talán el lehet viselni néhány évig, ha minél rövidebb szakaszon érvényes a mederduzzasztás."
„A hitelemet is aláásta"
Keresztes K. Sándor az Eltaszított fele királyság című könyvben így emlékezett: „egy idő után annyi támadást kaptam miniszterként, hogy egyrészt úgy érzékeltem, hogy a bősi kompromisszumkeresésem a környezetvédői hitelemet is aláásta, másrészt úgy jelentem meg a közvélemény előtt politikusként, mint egy környezetvédelmi miniszter, akinek fő ügye a vízlépcső, pedig portfoliómnak ez nagyon kis része volt. Végül már nem akartam kockáztatni azt, hogy az egész minisztérium kárát lássa ennek, ezért 1993 elején kértem Antalltól, mérlegelje a felmentésemet. Akkora már túl voltunk a Duna-elterelésen, és elég elkeserítővé vált a helyzet."
S ekkor jött a legagyamentebb ötlet...
Miközben 1993 első felében azon ment a vita, hogy a Mosoni-Dunából vezessenek-e vizet a hullámtérre, s már oda jutott a helyzet, hogy a szigetközi településvezetők polgári engedetlenséget, a rajkai zsilipnél védőrséget szerveztek ezen vízpótlás értelmetlensége miatt, a dunakiliti fenékküszöb megépítésére 1993. július 28-án az utolsó szakhatósági hozzájárulás is megérkezett. A kormány erre bejelentette, hogy felfüggeszti a megépítését elrendelő határozatát. Egy elképesztő ötlet kezdett ugyanis körvonalazódni, a dízelszivattyús vízpótlás. Erről olvashatnak a következő részben.
(Harminc részben, 30 napon keresztül mutatjuk az elterelés utáni napokat, következményeket, szemtanúk, szakemberek és döntéshozók emlékeznek vissza a történtekre).
Az ujszonalunk.com nem valamivel, valakikkel szemben, hanem egyetlen eszmével azonosulva határozza meg önmagát, ez a tisztességes újságírás, amit olvasói naponta számon is kérhetnek tőle. A hátteret, a függetlenséget garantáló támaszt a Felvidék egyetlen magyar nyelvű napilapjának kiadója adja. A portált helyiek írják, helyieknek. Annak a jól összeszokott csapatnak a tagjai, akiket korábbról ismerhetnek és el is érhetnek. Tiszta hangon, a régi tisztességgel szólalunk meg, nyilvánosságot adva mindenkinek, hogy valós problémákat tárjunk fel, és közösen keressük a megoldást, ütköztetve a különböző nézőpontokat. Így akik fontosnak tartják független helyi sajtó létét, a magukénak érezhetik az ujszonalunk.com -ot, és teret is kapnak benne. Reméljük, hogy sokan gondolják most így: „Erre vártunk!” Fennmaradásunkat, a regionális, független újságírást minden egyes olvasói forint segíti, amit köszönettel fogadunk.
Ha Ön is támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.
Támogatom
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.