Bezárt a győri önkéntesek segítőpontja

A bázispont az ETO Park Élményközpontban működött. Ez írják:

Több mint 40 napon keresztül - pár szükségszerű szünnapot beiktatva - napi 11 órában reggel 9-től este 8-ig vártuk a menekülteket és segítettünk, amiben csak tudtunk. Önerőből, magánszemélyek, magánadományokból és rengeteg szeretetből…!! Szinte minden egyes adományt győri vagy Győr környéki lakosok, családok ajánlottak fel, ismét megmutatva, hogy helyén van a szívük és ha kell, megmozdulnak a fontos ügyekért. Öregek, fiatalok, párok, egyedülállók, nagycsaládosok, szegények, diákok, főiskolások, gyári munkások, focisták, tanárok, hivatali dolgozók, kisovisok és nyugdíjasok, egy szóval mindenki! 

Egyszerűen nem tudtunk elég hálásak lenni ezért!  

Aki nem volt benne, az nem láthatta és nem is érezhette a feszültséget, kétségbeesést és a kilátástalanságot a szemekben. Nem tudjuk, hogy egyesek min mehettek keresztül, mit érezhetnek vagy épp mi jár a fejükben, esetleg mi lenne a vágyuk. S miközben tudtuk azt, hogy egy csoki, egy kis üdítő vagy egy kiló liszt nem oldja meg a problémákat, és egy kiló cukor sem egyesíti a családokat, mégis tettük a dolgunkat és hittük, hogy ha csak egy picivel is, de segíteni tudjuk a városunkba érkezők nálunk töltött napjait. Hinnünk kellett benne, hogy egy mosoly, egy jó szó, egy bátorító simogatás, ha csak egy kis időre is, de feledteti a borzalmakat…  

A 40 nap alatt napi 10-15 „összekészítésünk” volt, ennyi látogatónk volt egy nap a SütiDepóban. Egy-egy ilyen összekészítés általában 3-4 fős családhoz ment, de volt, hogy több családot is kiszolgált. Egy „csomag” állhatott csak 2 táskából, de volt, hogy 3 bevásárlókocsi is kevésnek bizonyult. Így alsó hangon kb. 400-500 csomagot állítottunk össze az ETO Parkban, amit ha beszorzunk a családok létszámával, könnyen kijön, hogy minimum 1200-1500 emberhez jutottunk el az adománypontról! Úgy gondoljuk, hogy ez egy hihetetlenül nagy szám és ha hozzávesszük, hogy ezen kívül a környék összes ismert munkás- és menekültszállójára is többször szállítottunk ki adományokat, valamint több, civil családoknál, magánházakban, saját lakásokban elszállásolt menekültekkel is folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, akkor igazán kihúzhatjuk magunkat.  

A gyűjtésünk az előzetes tervek szerint alakult, a gyűjtőpont kialakítása is napok alatt kiforrta magát és gőzerővel tettük a dolgunkat. A gyors, katartikus segíteni akarást idővel felváltotta a megfontolt segítségnyújtás, majd alábbhagyott lelkesedés. De ez mind tervezett volt, így eleve április közepe-végére volt datálva a zárásunk. Mivel az adakozó civilek kimerítették kereteiket, a „központi” háttértámogatás pedig semmilyen formában nem talált meg minket, szépen lassan elfogytak az adományok. Ennek hiányában a végén már alig volt mit adnunk, egy éhes embert pedig nem vigasztal a szép cipő… 

Köszönjük minden adakozónak és segítőnek a belénk fektetett bizalmat!