Ki ellen folyik eljárás a győri lakástűz miatt?

öbb helyről is hallottuk a kérdést: miért folyik büntetőeljárás a hétfőn történt győri lakástűzzel kapcsolatban, ki lehet a gyanúsítottja, hiszen akikről tudjuk, hogy ott tartózkodtak, sajnos nem is élték túl a tetőtéri lakásban történt tragédiát. Hivatalos információk híján az a szóbeszéd jutott el hozzánk is, hogy nem csak ketten lehettek lakásban.  

Megkérdeztük a rendőrséget. Mogyorósi Tünde szóvivő erre a feltevésre, hogy harmadik személy is tartózkodott a lakásban, határozott nemmel felelt. 

Ugyanakkor az üggyel kapcsolatban csak azt mondhatta: közveszély okozásának gyanúja miatt továbbra is tart a vizsgálat, s elmagyarázta azt is: automatikusan indult meg annak rendje szerint a büntetőeljárás. Amennyiben nem derül fény más adatra, az eljárás a szereplők halálának megállapításával lezárul.  

A tűz okának vizsgálatára 60 napja van a hatóságnak, Németh Ramóna, tűzoltó főtörzsőrmester, a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivője azt mondta: továbbra is tart a vizsgálat, addig nem mondhat többet. 

A tűz január 30-án hétfőn hajnali 3 óra után ütött ki a tetőtéri lakásban, ahol ketten éltek, az oltás reggelig tartott, az utcaszakaszt ezután egész napra le kellett zárni. Ketten meghaltak, egy asszony és az otthonába befogadott barátja. Öt embert kiköltöztettek az oltás során teljesen elázott alsóbb szintekről. 

Portálunk is kint volt a rettenetes esemény helyszínén és délelőtt elsőként számolt be arról, hogy a tűz egyik áldozata idős néprajztudós, muzeológus asszony, akit ekkor természetesen kegyeleti okból nem nevesíthettünk. Ám amint az remélhető volt: a kulturális élet szereplői – és még rajtuk kívül is rengeteg barát, rokon, tisztelő – emlékeztek meg aztán Szalontay Juditról.

Nekrológ is született a csornai múzeum alapítójáról és volt igazgatójáról, ezeket a sorokat Aszt Ágnes régész-muzeológus tette közzé közösségi oldalán: 

„Megdöbbenve kaptuk a hírt, hogy múzeumunk első igazgatója, majd’ 40 éven keresztül meghatározó alakja, Szalontay Judit hajnalban egy tragikus balesetben elhunyt. Judit 1947. július 15-én született Győrben, tanulmányai, pályája is odakötötte 1969-ig. Ekkor a győri Xántus János Múzeum igazgatója, Dávid Lajos Csornára helyezte néprajzi gyűjteménykezelőként. Néprajzi expedíciókkal és szisztematikus gyűjtéssel létrehozta és rendszerezte a múzeum törzsgyűjteményét, majd felállította a folyamatosan megújuló, majd 1990-ben Nívó Díjat is elnyert állandó kiállítást. Múzeumunk számára egyre nagyobb tereket épített be időszaki kiállításokkal, és emellett számos szakmai konferenciát is szervezett. Elindította a Múzeumi Füzetek kiadványsorozatot, de emellett konferenciaköteteket, vezetőket, népszerűsítő kiadványokat is megjelentett, hogy mindezzel egyre intenzívebben kapcsolódjon be a Csornai Múzeum a szakmai közéletbe. 1989-ben a premontrei visszaköltözés során építő jellegű együttműködést alakított ki a rend apátjával, Horváth L. Ödönnel. 1990-ben a Csornai Gyűjtemény tájmúzeumi címet nyert, V. Szalontay Judit múzeumigazgatóvá lett. Munkásságának elismeréseként 1991-ben Barkóczi-, 1999-ben Csorna Városért-, 2000-ben Móra Ferenc-, 2003-ban Ikvai-, 2018-ban Bél Mátyás-díjat vehetett át, vezetésével a Múzeum 2000-ben az Év Múzeuma pályázat különdíjasa lett. 2007-ben a visszaminősítések második hullámával összefüggésben vonult nyugdíjba, ám a néprajztudományt továbbra is hivatásának tekintve aktív maradt. Szűkebben vett kutatási területe a vallási néprajz és a népviselet, illetve a rábaközi hímzések formavilágának elemzése volt. (…) A muzeológusok hisznek abban, hogy a kutatott tárgyak örökkévalósága némiképp őket is éri, ha a műtárgyakat nézzük, halványan felsejlik kutatójuk arca is, aki – ahogy Judit fogalmazott egy általa szerkesztett kötetben - a tárgyakhoz jelentést tesz. Juditra emlékezve ezért nem találhatunk méltóbb formát, mintha alaposan megszemléljük a gyolcsos tótok által a Felvidékről behozott lepedőket, illetve ezek csornai lenyomatát, a leghosszabb élettartamú, több generációs kultikus textileket.”