75 éves a NATO, a biztonság fegyvere

A második világháború befejeződése után a náci Németország ellen még szövetségben harcoló angolszász hatalmak, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok, valamint a kommunista Szovjetunió egyre nagyobb gyanakvással tekintettek egymásra. Sztálin az amerikai atommonopólium miatt aggódott, a nyugatiak pedig azért, mert a szovjet támogatást élvező kommunista pártok nemcsak Kelet-Európában, hanem Görögországban, Olaszországban és Franciaországban is megerősödtek.

Truman amerikai elnök 1947-ben hirdette meg a később róla elnevezett „feltartóztatási” doktrínát, a szovjet terjeszkedés megállítását. A NATO létrehozásához vezető folyamatot az 1948-as események – a csehszlovákiai és magyarországi kommunista hatalomátvétel, illetve a berlini blokád, amellyel a szovjetek az ő megszállási övezetükben fekvő, de négyhatalmi fennhatóság alatt álló Berlint akarták megszerezni – gyorsították fel.

A feltartóztatási doktrína biztonságpolitikai elemét a NATO létrehozása jelentette. Washingtonban nem tartották kizártnak, hogy a biztonságuk miatt aggódó nyugat-európai országok tárgyalásba bocsátkoznak Moszkvával, ezt megelőzendő döntöttek úgy, hogy az Egyesült Államok elkötelezi magát a nyugati demokráciák mellett. (A lehetséges német és a szovjet fenyegetéstől tartva Nagy-Britannia, Franciaország és a Benelux-államok 1948 márciusában már aláírták a kollektív önvédelemről szóló brüsszeli szerződést, amely később az azóta megszűnt Nyugat-európai Unió alapjául szolgált.) Truman elnöknek sikerült meggyőznie a Kongresszust, amelyben az elszigetelődés hívei voltak többségben, hogy vegye fontolóra a katonai kapcsolatok erősítését a nyugat-európai országokkal, de a szerződés szövegének kidolgozása hosszabb időt vett igénybe.

Az Észak-atlanti Szerződést 1949. április 4-én 12 ország – az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Kanada, Izland, Norvégia, Dánia, Hollandia, Belgium, Luxemburg és Portugália – külügyminiszterei írták alá Washingtonban. A bővítés első körében, 1952-ben csatlakozott a szerződéshez Görögország és Törökország, majd 1955-ben a hat évvel korábban létrejött Német Szövetségi Köztársaság.

Ugyanebben az évben jött létre a keleti tömb katonai szervezete, a szovjet vezetésű Varsói Szerződés (VSZ). Spanyolország 1982-es belépésével a NATO-tagállamok száma 16-ra emelkedett.

A hidegháború befejeződése után, 1999-ben csatlakozott a volt VSZ-tag Magyarország, Lengyelország és Csehország.

2004-ben pedig Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia és Szlovénia, 2009-ben Albánia és Horvátország, 2017-ben Montenegró, 2020-ban Észak-Macedónia.

Az Ukrajna ellen 2022-ben indított orosz háború kezdete után felvételét kérte Svédország és Finnország is, Finnország 2023-ban, Svédország idén lett a NATO tagja.

A húsz évre kötött, 1969-ben megújított szerződés értelmében a tagállamok a bármelyikük elleni fegyveres támadást valamennyiük elleni támadásnak tekintik, és segítséget nyújtanak a megtámadottnak. (Eme 5. cikkely alkalmazására csak egyszer, az Egyesült Államok elleni 2001. szeptember 11-i terrortámadás után került sor.) Ebből a célból kötelezik magukat, hogy védelmi erőiket saját lehetőségeik kihasználásával és egymás kölcsönös támogatásával állandóan növelik. Ez a feltétel azt jelenti, hogy a tagállamok védelmi kiadásokra a bruttó hazai termék (GDP) 2 százalékát fordítják, de ezt 2023-ban csak 11 ország teljesítette, köztük van Magyarország is.

A NATO legfelső szerve a tagországok állandó képviselőiből álló Észak-atlanti Tanács, amely határozatait egyhangúlag hozza. A NATO Parlamenti Közgyűlésének, amely a tagállamok parlamenti képviselőiből áll és évente kétszer tanácskozik, döntési jogköre nincs, javaslatokat, ajánlásokat tesz a tanácsnak. Az Észak-atlanti Tanács végrehajtó szerve a brüsszeli székhelyű Nemzetközi Titkárság, élén a főtitkárral. A tisztséget hagyományosan európai politikus, 2014 óta a norvég Jens Stoltenberg tölti be, akinek megbízatását legutóbb idén október 1-jéig hosszabbították meg, utódát eddig az időpontig kell megválasztani.

A NATO legfelsőbb katonai szerve a tagállamok vezérkari főnökeiből álló Katonai Bizottság. Végrehajtó szerve a Nemzetközi Katonai Törzs, valamint a stratégiai parancsnokságok. A NATO európai erőinek főparancsnoka hagyományosan amerikai, jelenleg Christopher G. Cavoli tábornok. A szövetség politikai székhelye Brüsszelben, az Európai Szövetséges Főparancsnokság (SHAPE) székhelye a belgiumi Mons-ban van.

A NATO aktívan járul hozzá a nemzetközi béke és biztonság megteremtéséhez, a válságkezeléshez. Első katonai beavatkozására 1995-ben a boszniai háború idején került sor, azóta egyre inkább a többnemzeti műveletek alkalmazását tartja szem előtt. A 2022-ben kitört orosz-ukrán háborúban a védelmi szövetség Ukrajna önvédelmi harcát támogatja, de Kijev csatlakozásának elvi lehetőségét csak a háború befejeződése után, akkor viszont a szokásos csatlakozási akcióterv alkalmazása nélkül biztosítják.

Jelenleg is több ezer katona – köztük magyarok is – vesz részt NATO-missziókban a világ különböző térségeiben, komplex földi, légi és haditengerészeti, békefenntartó műveletekben. (MTVA Sajtóarchívum)