A türelmes, jóra vágyakozó ember

A Szemlélekben megjelent interjúban Várszegi Asztrik emeritus főapát a karácsonyról, mint árucikkről így beszélt:   

– Ferenc pápa humoros megnyilatkozása jut erről eszembe. Ő mondta nemrég, hogy amikor képletesen kitekint a Vatikánból, látja, hogy már megszülettek a Jézuskák, már eladták Rómában is a fél világot… Erre reagált úgy, hogy Jézus nem volt koraszülött. Itt vagyunk versenyhelyzetbe kényszerülve mi, keresztények, akik abban hiszünk, hogy még nem érkezett el a teljesség, erre tekintve próbáljuk az életünket formálni. A szekuláris világ ugyanerre hivatkozva emlegeti, árusítja Jézust, a karácsonyi dekorációval együtt, már ádvent kezdete előtt. Lehet, hogy idén ezt a bibliai idézetet fogom a karácsonyi lapomra írni Izajás könyvéből: „bárcsak szétszakítanád az eget és lejönnél”. Ez a mondat az egész életemet meghatározza, hiszen egyszerre vagyok egy alapvetően vágyakozó, jóra vágyakozó ember, de türelmetlen is. Olyan jó lenne, ha Isten rendet csinálna már ebben a világban! A másik, ami eszembe jut, hogy a karácsony, az ádvent is azt üzeni: minden ember boldogságra, örömre, békére vágyik. Sokszor ezt próbáljuk kereskedelmi úton, pótszerekkel elérni. Ebben az ádventben egyszerre van bennem ez a türelmetlen hit, hogy bárcsak jönnél és szétszakítanád az egeket, és itt lennél velünk, közben az is, hogy Isten a békességünk. 

A teljes beszélgetés a Szemlélek oldalán olvasható. 

A szlovákiai magyar lapban, az Új Szóban megjelent írásnak már a címe is sokat mond: Számba kell venni értékeinket, mert saját életünk is szétesik ebben az értékveszejtő és felszínen élő világban. 

Várszegi Asztrik a köszöntőben egyebek között így fogalmaz: 

A Mester azt tanította övéinek, hogy két út van, a keskeny, amely az életre vezet és a széles, amelyen sokak járnak, és mégis a pusztulásba visz. A keskeny úton kell járnunk! Vannak utak, amelyek az emberek előtt jónak látszanak és mégis a pusztulásba visznek. Nézzenek körül, kedves Olvasók! Maguk győződjenek meg róla. Ugyanaz a Mester mondta, hogy „kopogtassatok és ajtót nyitnak nektek”, továbbá, hogy „kérjetek és kaptok” és „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki érettem és az evangéliumért elveszíti azt, megmenti azt.” „Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelke azonban kárt szenved?” Kérem, saját érdekünkben, gondolkodjunk el ezeken a mondatokon! 

Az írás teljes terjedeklmében az Új Szó online kiadásában található.