Egyre több vendégmunkást látni

A témáról a Népszava cikkében megszólalt László Zoltán, a Vasas Szakszervezet alelnöke: 

„Az újabb hullám az Ázsiából érkezőké. Jelenleg Zalaegerszegen, Sárváron, Pápán, Jászberényben és Győrben vannak a legtöbben. Többnyire határozott időre - 2, 2+1 évre – veszik fel őket, ami rövid időnek tűnhet szakszervezeti szempontból, de a hazai foglalkoztatási viszonyok között ez tartósnak számít, a feldolgozóiparban nem ritka a 30-35 százalékos fluktuáció. Így az ázsiai munkások néhány éves foglalkoztatása munkaadói és szakszervezeti szempontból is tartósnak számít” – magyarázza.  

Szerinte a magyar munkások többsége nem tart attól, hogy a vendégmunkások elveszik a munkájukat, ehhez egyelőre kevesen vannak. De nem tagadja, hogy bizonyos kérdésekben egészen másként gondolkodnak a magyar és néhány évre szerződő külföldiek.

Az ázsiaiak szinte mind család nélkül érkeznek, így a magánélet és a munka egyensúlya egyáltalán nem fontos. Nem kell a gyerekért menni az óvodába, nincsenek családi programok, haveri sörözések, időigényes hobbi, feltöltődést segítő sportolás, a szabadidő inkább nyűg, hiszen nem ismernek senkit, idegen az ország és a kultúra, így nincs mivel értelmesen kitölteni. Többségük számára az egyetlen cél, hogy minél többet keressenek, amelynek javát azután hazaküldik. Így extrém mennyiségű túlórát vállalnak, nem számít a hétvége és az ünnepnap sem. A magyar munkavállaló azonban élni is szeretne a munka mellett. Ez a kettősség kétségtelenül kelt némi feszültséget. Az ázsiai cégek középvezetői között egyre erősödik az a nézet, hogy „a magyar munkavállaló lusta”. 

Egyre több helyen gyakorlatilag buborékban tartják a vendégmunkásokat. Külön munkásszállásokon helyezik el őket, külön buszokkal szállítják a telephelyre, esetenként külön csarnokban, másik műszakban, más gyártósoron kapnak munkát. Az étkezés is a magyaroktól eltérő időben szerveződik. Egy-egy cégnél a magyar és az ázsiai munkások gyakorlatilag nem is találkoznak egymással.

A teljes cikk itt olvasható.