Ezért születik a vártnál kevesebb lombikbébi

A nemzetközileg is elismert professzor egyebek között ezt írja:

„A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2023-ban olyan mélypontra esett a megszületett gyermek száma, amilyen még nem fordult elő Magyarország modern kori történelmében. Az idén januárban a tavalyihoz képest újabb 12 százalékkal csökkent a születésszám. Ebben, a nemzet jövőjét veszélyeztető demográfiai helyzetben, minden egyes újszülöttre égetően szükség van. (...)

GDP arányosan Magyarország költi a legtöbbet egész Európában arra, hogy gyermekvállalásra ösztönözze a családokat. Érdemes lenne időről időre kiértékelni, hogy az egyes programok hatékonysága megfelel-e az elvárásoknak.

A meddőségi kezelések szerves részét képezik a kormányzati családpolitikának, mert ezek optimális esetben akár 7- 8 százalékát is biztosíthatnák az éves születésszámnak, a jelenlegi 2-3 százalék helyett. A kormány – nagyon helyesen – a meddőségi kezeléseket is rendkívül bőkezűen támogatja. Több tízmilliárdos befektetést eszközöltek, megvásárolták a magán intézeteket, eltörölték a finanszírozási korlátokat. Az ingyenes és korlátlan mennyiségű kezelések lehetősége nagyon csábító volt a meddő párok számára, akik soha nem látott számban jelentkeztek az állami tulajdonba került meddőségi centrumokban. Ekkor még minden döntéshozó jogosan feltételezte azt, hogy több kezelésből több gyermek fog születni. Sajnos nem ez történt. (...)

Hosszú várólisták keletkeztek a túlzsúfolt intézetekben, a tehetősebbek magánrendelőkön keresztül próbálkoztak vagy egyenesen csehországi klinikákra mentek.

Véleményem szerint az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) óriási hibát követett el azzal, hogy közvetlenül az államosítás után nem épített több, új és nagykapacitású meddőségi centrumot. A megvásárolt intézetekben nem végeztek kapacitás bővítést az infrastruktúrát, személyi állományt illetően vagy amit mi a legfontosabbnak tartottunk, az utánpótlás nevelésnek se híre se hamva. Emellett nem rendezték a finanszírozási és a kezelésekre vonatkozó szabályozásokat (életkorral progresszíven csökkenteni a finanszírozott ciklusok számát és helyette petesejt/ embrió adományozást finanszírozni).

A végeredmény számomra nem okozott meglepetést.

Megduplázták ugyan az évi kezelések számát, de az intézetek túlterheltsége és az esélytelen betegek kezelése miatt a beavatkozások hatékonysága sokat romlott.  A vártnál sokkal kevesebb gyermek született.

Ilyenkor mindig összeszorul a szívem. Évtizeden át küzdöttem, harcoltam azért, hogy betegeink korlátlan finanszírozásban részesüljenek. Mikor felcsillant erre a remény, már meg is voltak a terveink, hogy lelkesen, felgyűrt ingujjban azonnal nekiálljunk és az egész országot felölelő kapacitásbővítést hajtsunk végre. A sors – mint tudjuk – másként rendelkezett, de mi legalább tudtuk mire van szükség ahhoz, hogy a lehető legtöbb gyermeket adhassuk a leendő szülőknek és végső soron a nemzetnek. 

Az az érzésem, hogy az OKFŐ egy hivatal, és számukra a meddőségi gigacentrum működtetése csak egy az összes többi – sokszor veszteséges – egészségügyi intézmény közül.

A legendás Kaáli Intézetek példája azt mutatja, hogy hozzáértő, lelkes és előrelátó szakértők nélkül nehéz lesz előre lépni.” (Forrás: OS)