Kaáli Nagy Géza a meddőségi kezelésekről: Kapacitásbővítés nélkül nincs előrelépés

A levelét ezzel kezdi:
Tisztelt Igazgató Asszony, Kedves Dóra!
Szülessen meg minden kívánt gyermek! Ezt a nemes és hangzatos küldetést a honlapodon olvastam. Közben olyan történelmi mélypontra zuhant Hazánk demográfiai statisztikája, hogy napjainkban valóban minden egyes gyermek megszületése rendkívüli jelentőséggel bír. Ezért kereslek fel ismét nyílt levélben, mint a kormány „Főlombikosát”.
Az Inforádióban 2024. február 3.-án az alábbi nyilatkozatot tetted közzé:
„Magyarországon évente 1.800-2.000 baba születik lombikprogram segítségével, ami nagyjából a születések számának két százaléka. A meddőségi szektor fejlesztésével azt szeretnék elérni, hogy az asszisztált reprodukciós kezelésekből származó gyermekek száma évi 4500-ra emelkedjen.”

A korábban több hazai meddőségi centrumot, így győrit is üzemeltetett professzor itt megjegyzi, 2017-ben ő is tett hasonló javaslatot a miniszterelnöknek: „Azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok Önhöz, hogy töröljék el a gyermekek ezreinek megszületését akadályozó teljesítmény volumen korlátot a lombikbébi kezelések tekintetében. Egy ilyen döntés eredményeként az OEP elemzése szerint a lombikbébi módszerrel született gyermekek száma az évenkénti 2.000-ről 3.500-ra emelkedne. Ha a javasolt intézkedések már akkor bevezetésre kerültek volna, ma hazánkban 10.000 gyermekkel több élne.”

Ez a javaslat végül is meghallgattatott, még ha nem is olyan formában, ahogy azt a professzor elképzelte. Kaáli Nagy Géza minderről megállapítja: A lombikbébi kezelések teljes körű finanszírozása a magánintézetek állami tulajdonba vétele után 2019 decemberében kezdődött. Nem igazán értem, hogy a korlátlan, bőkezű finanszírozás mellett, négy és fél év alatt, miért nem dupláztátok meg a kezelések és a megszületett gyermekek számát. 

A továbbiakban összefoglalja, szerinte mitt kellett volna, illetve mit kellene tenni a sikerért: Már a magánintézetek állami tulajdonba vételekor legalább 4-5 új nagykapacitású intézetet kellett volna létrehozni. A meglévő centrumokban is azonnali kapacitásbővítésre lett volna szükség, mind a személyi állomány mind a műszerezettség tekintetében. Nagyon fontos lett volna az utánpótlás nevelés. Lehet, hogy ezek a lépések számodra elavultnak tűnnek, de határozottan kijelenthető, hogy a volt intézeteim a Dévai és a Forgács Intézettel együtt – nagyszabású kapacitás bővítés nélkül –nem lesznek képesek megduplázni a betegforgalmukat és a megszületett gyermekek számát.

Majd betegektől érkezett panaszokat idéz:

• „Goromba recepciósok. Időpont nincs. Osztrák rendszámú Ferrari van. Nagykép van. Személyes megkeresésre sincs időpont. 2 év után megkérdeztem recepción kit kell lefizetni vagy megölni időpontért. Kék halál.... lefagytak. Átmentem Pozsonyba... Iscare... 4 nap múlva az első telefon után volt időpont!!!”
• „LEHETETLEN fölhívni őket! Hónapok alatt 2x sikerült akkor azt mondták már nincs időpont. 08:01-kor! ma végre fölvették 08:00-kor de azt mondta hívjam később mert nincs bent a kolléganő aki időpontot ad és letette! 168 x hívtam őket csak ma!!! A hónapok alatt több ezerszer! Kiábrándító! Ezért fizetem a TB-t!”

Majd Kaáli Nagy Géza ezzel a drámai megjegyzéssel zárja a főigazgató asszonynak címzett levelét: Kedves Dóra! Minél későbbre halasztjátok a széleskörű kapacitás bővítést, annál több meg nem született gyermekkel kell számolni. Ez annak idején számomra lelkiismereti és Hippokratészi Eskü kérdése is volt.