Magyar barlangi mentők: a rendkívüli mélység jelentett kihívást

A sikeres akció után péntek hajnalban hazatért a Magyar Barlangi Mentőszolgálat csapata, amely sajtótájékoztatót tartott Budapesten, a Pál-völgyi barlang fogadóépületénél. 

Mark Dickey és felesége, Jessica tavaly csatlakozott a törökországi Torosz-hegység középső részén elhelyezkedő 1276 méteres Morca-barlangot kutató expedíciókhoz. Az idei expedíció céljai közt szerepelt a barlang legmélyebb részében az elmúlt években talált új járatok alapos bejárása, eddig még ki nem mászott kürtők kimászása, ezek térképezése, dokumentálása, valamint a barlang mély zónájának egyes falfelületeit borító ismeretlen eredetű baktériumokból és gombákból minták begyűjtése. 

Nagy Dénes Ákos, a Magyar Barlangi Mentőszolgálat orvosszakmai vezetője azt mondta, a többnemzetiségű barlangkutató expedíció tagjai már napok óta lent tartózkodtak a Morca-barlangban, amikor szeptember 1-jén egyiküknek, Mark Dickey-nek görcsös hasi fájdalma és vérhányása jelentkezett, így visszavonult pihenni az 1040 méteres mélységben elhelyezett bivakba. Felesége, Jessica 15 óra múlva jutott a felszínre, értesítette a mentőket, akik szóltak az európai barlangimentő-szolgálatnak. 

Az European Cave Rescue Association (ECRA) elkezdte keresni azt az európai barlangimentő-egységet, amely azonnal tudna indulni, képes lenne 1000 méteres mélységbe lejutni, valamint hatékony orvosi ellátást tudna nyújtani a vérző betegnek.

Aznap Európában e három feltételnek csupán a Magyar Barlangi Mentőszolgálat csapata felelt meg – emelte ki az orvosszakmai vezető. 

Nyerges Miklós, a Magyar Barlangi Mentőszolgálat elnöke felidézte, hogy szeptember 3-án négyfős egységük felszállt az első kereskedelmi járatra, és elindult Törökországba. A török katasztrófavédelem helikopteren a helyszínre szállította a csapatot, amely azonnal megkezdte az ereszkedést a barlangba. A bajba jutott Mark Dickey-t 13 óra folyamatos mozgással sikerült elérniük. 

Zádor Zsófia, a Magyar Barlangi Mentőszolgálat orvosa azt mondta: kiérkezésekor a barlangi körülmények között a kórházi protokollnak megfelelően próbálta kezelni a helyzetet egy „improvizált kis intenzív osztályon”, kevés eszközzel és műszerrel. Hozzáfűzte, hogy négy napot tartózkodott 1000 méter mélyen, mielőtt az olasz, majd horvát és bolgár kollégák leváltották. 

Zádor Zsófia, a Magyar Barlangi Mentőszolgálat orvosa, a Törökországban sikeres mentést végrehajtó magyar orvosokból és barlangi mentőkből álló csapat tagja beszél a fogadásukon a Liszt Ferenc-repülőtéren. - Fotó: MTI/Mónus Márton

Nyerges Miklós kiemelte: a mentés közben nyilvánvalóvá vált, hogy szükség lesz egy második magyar mentőalakulatra is, amelynek elsődleges célja további gyógyszerek, diagnosztikai eszközök, vérkészítmények szállításán kívül az első csapat életben tartása. Huszonnégy órával később a második csapattal a mentőszolgálat elnöke és négy barlangi mentő is megérkezett a helyszínre. 

A szervezők közleménye szerint, amint a magyar orvosi csapat talpra állította Mark Dickey-t, megkezdődött az amerikai barlangász felszínre szállítása.

A hordágy szeptember 9-én délután, hét nap előkészület után indult el a felszínre. A terveknek megfelelően az 1040 méteres és a 720 méteres mélység közti szakaszon a szállítást az amúgy is lent tartózkodó bolgár-lengyel-horvát-török-magyar csapat végezte. 

Hegedűs András, a Magyar Barlangi Mentőszolgálat akcióvezetője emlékeztetett, hogy a magyar csapat java részét a Magyar Barlangi Mentőszolgálat adta, de két ember a Bakonyi Barlangi Mentőszolgálattól, további egy fő pedig a szlovákiai Speleo Roznavától érkezett. Kiemelte: a magyar csapat a munkája során 36 órát töltött a mélyben alvás nélkül, több mint 50 leszállást hajtott végre a barlangba. 

A barlang bejárati aknájából szeptember 12-én a török barlangi mentők emelték ki Mark Dickey-t. A török egészségügyi szolgálat megvizsgálta, majd még aznap éjjel helikopterrel egy közeli kórház intenzív osztályára szállították. 

Sokáig tart, amíg lelkileg fel tudom dolgozni a történteket – jelentette ki Zádor Zsófia orvos, aki civilben is szenvedélyes barlangász. Arra a kérdésre, hogy miért a magyar mentőcsapatot választották a feladatra Hegedűs András, a Magyar Barlangi Mentőszolgálat akcióvezetője azt válaszolta, hogy azért, mert ők tudtak azonnal reagálni és azonnal kiállítani egy orvoscsoportot, akik minden várakozás nélkül azonnal el tudtak indulni a helyszínre. 

Hozzátette, a csapatuk egy önkéntes mentőszervezet, ezért más országok mentőivel szemben, akiknek meg kellett várniuk, amíg a diplomáciai szálakon végigfut az országok közötti felkérés, nekik nem kell engedélyre várniuk. A magyarok előnye volt a függetlenségük, ami miatt időt nyertek és ahogy Hegedűs András mondta, a bajba jutott érdekében „erre az előnyre szükség is volt”. 

Zádor Zsófia elmondta, hogy látatlanban kellett felkészülnie, de előre azt tartotta a legvalószínűbbnek, hogy gyomorfekély miatt alakult ki az amerikai barlangkutatónál a belsővérzés. 

A helyszínre jutás nehézségei között említették, hogy soha nem jártak ebben a barlangban, ezért csak a térkép segítségére támaszkodhattak. Ez alapján kellett azt is felbecsülni, milyen és mennyi felszerelésre lesz szükségük. Ez sokszáz méter mászókötelet és még vagy 5-600 féle egyéb eszközt jelent – tette hozzá a mentőszolgálat akcióvezetője. 

Mindig van meglepő fordulat is egy olyan helyen, ahová lemenni 10 óra, feljönni még több. Ilyen helyszínen arra kell készülni, hogy hosszabb időt, éjszakákat is lent kell tölteni – magyarázták. A körülményekről azt is hozzátették: ebben a mélységben 3 fok volt a hőmérséklet és hőtartó fóliával takaróztak. 

Az orvosnő, bár a betege már egy jól felszerelt török kórházban van, figyelemmel kíséri az állapotát. Elmondta, hogy több nap után kikerült az intenzív osztályról. Megjegyezte, hogy klinikai körülmények között is bebizonyosodott feltételezése a gyomorfekélyről, amely életveszélyes is lehet. A kockázat, a kihívás itt a rendkívüli mélység volt – tette hozzá. (Forrás: MTI)