Tordy Géza életéről, tüskékről és tövisekről
2024. április 1. 15:00
Szabó G. László a közelmúltban beszélgetett vele, a cikk a Vasárnap című szlovákiai magyar lapban jelent meg.
A cikkben a művész így beszél pályája kezdetéről:
„Igen, volt nem kevés jó is az életemben. Mindent Várkonyinak köszönhetek. Huszonegy éves voltam, amikor először szerződtem a Vígszínházhoz. Akkor még Magyar Néphadsereg Színház volt a neve. Onnan kerültem át négy évre a Madách Színházba. Akkor voltam Baradlay Jenő a Jókai-regény filmváltozatában. Utána hívott vissza Várkonyi a Vígszínházba. Ma már a szakma is boldogtalan. Hét éve, a Pesti Magyar Színházban játszottam utoljára, A konyhában. Egy leszázalékolt katona szerepében jelentem meg a második felvonás végén. Aztán lebetegedtem, és elment a kedvem a játéktól is.”
Később feleleveníti szerelmét Törőcsik Marival:
„Eszembe jutott egy romantikus, téli történet, amelyet Marival éltünk meg. Nem volt lehetőségünk elutazni, kirándulni, kettesben eltűnni egy kicsit. Mindketten sokat dolgoztunk. Egyszer aztán mégis sikerült elhagynunk a várost. Egy vadászkastélyba hívtak meg bennünket. Pompás szobát kaptunk, fent a hegyekben. Tél volt. Reggel ragyogó napfényben, fehér hóban várt ránk a kétlovas szán. Egymás kezét fogva siklottunk végig a havas tájon. Vadász volt a kastély tulajdonosa. Fácánból készült levest és sült vadkacsát tálalt fel ebédre. Három napot töltöttünk nagy titokban azon az eldugott helyen, haláli nagy szerelemben.”
És keserűen szól élete utolsó szakaszáról:
„Fáj a derekam, a lábam, porckorongsérvem is van meg fél infarktusom. Magas a vérnyomásom. Reggel-este tömöm magamba a gyógyszereket. Én már tényleg nem az vagyok, aki voltam. Hogyan is lehetnék az ennyi idősen? Nincs már értelme semminek. Dühös vagyok. Nincs mit mondanom a világról. Keserűség, az felgyülemlett bennem sok! Mást nem is érzek már…”
A teljes, Tüskék és tövisek című cikket itt lehet elolvasni.
Az ujszonalunk.com nem valamivel, valakikkel szemben, hanem egyetlen eszmével azonosulva határozza meg önmagát, ez a tisztességes újságírás, amit olvasói naponta számon is kérhetnek tőle. A hátteret, a függetlenséget garantáló támaszt a Felvidék egyetlen magyar nyelvű napilapjának kiadója adja. A portált helyiek írják, helyieknek. Annak a jól összeszokott csapatnak a tagjai, akiket korábbról ismerhetnek és el is érhetnek. Tiszta hangon, a régi tisztességgel szólalunk meg, nyilvánosságot adva mindenkinek, hogy valós problémákat tárjunk fel, és közösen keressük a megoldást, ütköztetve a különböző nézőpontokat. Így akik fontosnak tartják független helyi sajtó létét, a magukénak érezhetik az ujszonalunk.com -ot, és teret is kapnak benne. Reméljük, hogy sokan gondolják most így: „Erre vártunk!” Fennmaradásunkat, a regionális, független újságírást minden egyes olvasói forint segíti, amit köszönettel fogadunk.
Ha Ön is támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.
Támogatom
Legfrissebb cikkek
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.