Az olimpiai eszmét nem szabad veszni hagyni

„Pozitívan tekintek a nyári játékok elé, mert 2023 a magyar sportban rendkívül eredményes év volt, minden labda befelé pattant, és bízom abban, hogy ez a széria idén is kitart. Azt várom, hogy vívásban lesz három érmünk, amiből legalább egy arany, a teljes magyar csapat esetében pedig hat elsőséget remélek. Persze egy olimpián bármi megtörténhet – jó is, rossz is –, de bárhogy is alakul, végig nagyon fogok szurkolni mindenkinek” – válaszolt az ötkarikás esélyeket firtató kérdésünkre Szász Emese olimpiai bajnok párbajtőröző, aki a szintén olimpiai bajnok Szilágyi Áronnal a Vasas vívószakosztályának társelnöke. Az egykori kiváló sportoló, ahogy korábban a páston, úgy a Széchenyi István Egyetemen folytatott tanulmányaiban is kitűnően teljesített, és sikeresen védte meg szakdolgozatát az intézmény sportdiplomáciai szaktanácsadó-képzésének nyári záróvizsgáján.  

„A sport az életem, már aktív versenyzőként biztosan tudtam, hogy pályafutásom lezárását követően is szeretnék maradni a kaptafánál. Ellátogattam a budapesti sportdiplomáciai konferenciára, mert régóta érdekel ez a terület. Itt ajánlotta figyelmembe a Széchenyi-egyetem két féléves képzését annak alapítója, dr. Kovács Barnabás, akit korábban még barcelonai főkonzulként ismertem meg. Jelentkeztem hát, ami kitűnő döntés volt, mert jól használható tudást szereztem, például a protokoll terén. Olyan neves szakemberek osztották meg velünk tapasztalataikat, mint Schmitt Pál, aki a sportdiplomácia nemzetközileg elismert alakjaként rendkívül hasznos ismereteket adott át nekünk” – emlékezett vissza. Elmondta, a magas színvonalú képzést olyan gyakorlati elemek tették teljessé, mint a barcelonai tanulmányút, amelynek keretében a katalán nagyváros sportszakembereivel találkozhattak és jelentős sportlétesítményekbe jutottak el. 

„Szakdolgozatomat a világ legnagyobb sporteseményével kapcsolatban írtam »Három olimpia, három út« címmel. Ott voltam Pekingben, Londonban és Rioban, így személyes tapasztalataimat is fel tudtam használni munkámban. Három, különböző kontinenseken megrendezett világjátékról van szó, amelyek szervezői merőben eltérő utakat választottak a beruházások kezelésétől egészen az újrahasznosításig. Egy rendezés megannyi kérdést vet fel: mennyi energiát használunk el? Mi lesz a létesítményekkel? Hogyan hasznosíthatók az olimpiai falu lakásai? A korábbi példák fajsúlyos tapasztalatokkal szolgálnak a jövőre nézve a környezettudatosság és a fenntarthatóság szempontjából. Ezek pedig az ötkarikás mozgalom életében is kiemelkedő fontosságú témák, nem véletlenül érezhető irányváltás már a rendező város kiválasztásánál is, amelyben a fenntarthatóság az egyik legfőbb szemponttá lépett elő” – villantotta fel tanulmányának témáját a sportvezető.  

Végezetül azt is elárulta, hogy a sport nemcsak munkájában, de magánéletében is kiemelt szerepet játszik. „Édesanyaként fontosnak tartom, hogy gyermekeimnek is az életük része legyen a sport, de magát a vívást nem erőltetem. Múltbéli eredményeimmel sem szeretnék rájuk extra terhet rakni, a lényeg, hogy mozogjanak, és egészséges, boldog felnőttekké váljanak” – jegyezte meg. Állítja, a hétköznapokban már nem gondol saját olimpiai élményeire, ikergyermekek anyukájaként erre nem is nagyon jutna ideje. A játékok közeledtével azért felelevenednek benne az emlékek, és maga is szurkolóvá válik. 

Hozzáfűzte, megfertőzte az olimpizmus, ezért meggyőződése, hogy bár számos megoldandó feladat áll a szakemberek előtt, sok mindent meg kell újítani, át kell alakítani, de az olimpiai eszmét nem szabad veszni hagyni. „Ha ebbe bárhol is be tudok csatlakozni, hogy segítsek, azt örömmel fogom tenni, többek között a Széchenyi-egyetem képzésén megszerzett tudás hasznosításával. Ha utolérne egy jelentős sportdiplomáciai feladat, nagyon nagy örömmel vágnék bele” – zárta Szász Emese.