Megrongálják a magyar ingázók autóit az osztrák parkolókban

Mint mi is többször foglalkoztunk a témával, a somfalvi (Schattendorf) képviselő-testület döntése értelmében lezárták az Ágfalva és Somfalva közötti kishatárátkelőt, ahová egyébként néhány éve uniós támogatásból építették ki az aszfaltos utat. Az átkelő egy olyan települési útra visz, ami a somfalvi önkormányzaté, ezért a megkérdezett hivatalok eddig ezt mondták, a helyhatóságnak joga van megtiltani ott a gépjárműforgalmat, még akkor is, ha ezzel uniós alapjogot, a szabad átjárást sérti, és hátráltatja, nehezíti az ingázók munkába járását. Hivatalosan a lezárás indoka március elsejétől három hónapra az út felújítása, de az első nap kiásott, és a közlekedést fizikailag is lehetetlenné tévő gödör kiásása óta nem látni az építőbrigádokat...

Itt aztán senki nem megy át autóval...

Ami ennél is nagyobb gond, az elsősorban azoké az ágfalviaké, akik évek óta ezen az átkelőn járnak át. Szintén megírtuk, hogy ők aláírásokat is gyűjtöttek és petíciójukat megküldték az uniós ombudsmannak. Az íveken egyébként több somfalvi, osztrák aláírás is szerepelt... Szóval, az ingázók közül többen élnek azzal a lehetőséggel, hogy egy autóval kimennek a határig, ott leparkolnak, gyalog átsétálnak, és beülnek egy másik autóba, amivel mennek tobább a munkahelyükre. Most ezek a Somfalván parkoló autók szúrják valaki(k)nek a szemét.

– Gloggnitzban dolgozom, ami nincs éppen közel, egy órát autózom és egyet vissza. De ha a soproni határ felé kellene kerülnöm, még a másfél óra is kevés lenne egy útra. Ezért az Opelemet a somfalvi temető parkolójában szoktam hagyni és egy másik kocsival jövök haza Ágfalvára. Egyik reggel az fogadott a parkolóban, hogy hiányzik a kocsi elejéről a rács – mondta el Antal Zuzsanna. Évek óta ingázik, soha eddig ilyet nem tapasztalt, sőt!

Antal Zsuzsanna így talált rá autójára a parkolóban. A rács nem lett meg...

– Korábban előfordult, hogy egész hévégére lehúzva maradt a kocsi egyik ablaka, mégsem nyúlt hozzá senki. Most megdöbbentem és felháborodtam. Nem szórakozni megyünk át, hanem dolgozni, miért csinálják ez velünk? - kérdezi Antal Zsuzsanna. Választ nem vár, kitől is várhatna...?

Hasonlóan járt az ugyancsak ágfalvi Ligeti Gábor is, ráadásul két autója is sérült. 

– A Suzukinkról és a Toyota Yaris típusú autónkról is letépték a márkajelet. Nyilván nem nagy kár, de kár, hiszen sérült a kocsi, meg kell csináltatnom. Hol a somfalvi uszodánál, hol a temetőnél parkolok egyébként, utóbbiban történtek a rongálások, amik azért elkeserítik az embert. Kárt tenni szánt szándékkal az autókban... Azért ez nem tisztességes – vélekedik Ligeti Gábor. Ugyanígy érez és gondolkodik Varga Zoltán is: 

– A feleségem kocsijával történt, az uszoda parkolójában. Reggel öt órakor ült be az autóba, akkor nem is figyelt fel rá, csak amikor már végzett a munkájával és indult volna haza... Hiányzott az egyik rendszámtábla. A furcsa az, hogy a táblát tartó műanyag darabjait megtaláltuk – mivel egri a kocsi, biztosan nem tévesztettük össze máséval –, de magát a rendszámtáblát hiába kerestük. Vagyis nagyon úgy néz ki, hogy szándékosan verte le valaki, hiszen ha koccanás vagy véletlen ütés érte volna, ott maradt volna a földön – meséli elkeseredetten Varga Zoltán. Feleségének napi negyven kilométer pluszt jelent, ha nem mehet át Somfalvánál a határon.

Minden nyilatkozó tud még más károsultakról is, így nyilvánvaló, hogy nem egyedi és nem véletlen a rongálás. Valaki vagy valakik szisztematikusan kárt okoznak az ingázók járműveiben. Nem akkorát, hogy az már kiverje a biztosítékot, de akkorát, ami minimum bosszúságot okoz. És feszültséget, mert most leginkább ez jellemzi a somfalvi határt.

A károsultak közül többen egyébként a hatóságoknál is jelezték a rongálást, de az osztrákok azt mondták, sajnálják, nem tudnak segíteni. Az ingázók most attól tartanak, Somfalván a parkolókat is elzárják előlük, és akkor lesznek, akiknek húsz-harminc kilométert is kerülniük kell – utanként – a munkahelyük felé. Az atrocitások fölött nem kellene szemet hunynia egyik oldalnak sem, de újra és újra szembejön a kérdés: ki képviseli az ingázókat, ha baj van?