Mindenki felháborodott az ingázók autóinak megrongálásán - de történt más is?

Másfél hete írtuk meg, hogy megrongálják a magyar ingázók autóit az ágfalvával határos somfalvi ((Schattendorf) parkolóban. Nem annyira, hogy jelentős legyen a kár értékhatára, inkább bosszúságot, kellemetlenséget és elkeseredést okozzon az eltűnt rendszámtábla, a levett és többé elő nem kerülő díszrács, és a kiszerelt márkajelzés. Hárman nyiltakoztak nevüket vállalva az Új Szó Nálunk munkatársának, de több károsult van, így nem tűnik rosszindulatúnak a feltételezés: nem véletlen a rongálás. Valaki vagy valakik így akarják elérni, hogy a magyar ingázók ne hagyják a határon kialakított parkolóban az autóikat. Mint azt közismert, Somfalva március elsején, az út felújítására hivatkozva lezárta a határátkelőt, az ingázóknak emiatt húsz, harminc kilométerert is kerülniük kell - utanként.

A rongálás hírére érdekes módon legjobban Somfalva polgármestere háborodott fel, főleg, miután Sopron polgármestere levélben kereste meg az ügy miatt. Ausztriában nincs hivatalos nyoma a rongálásoknak, hiszen senki sem vett fel jegyzőkönyvet, ezért erre joggal hivatkozik Somfalva első embere. Az osztrák sajtó egyébként még azt is megjegyezte:  ausztriai pártkörökben az „ingázó autók elleni támadásokat” politikailag motivált álhíreknek tekintik...

Valóban jó muníciókat ad a politikusok kezébe a probléma. Az osztrákok a településeik nyugalmát igyekeznek megőrizni, és csökkenteni az átmenő forgalmat, a magyarok pedig a több tízezer ingázó érdekeit igyekeznek képviselni, elvégre magyar választópolgárok. Farkas Ciprián soproni polgármester például közösségi oldalán és az önkormányzati sajtóban is hangsúlyozta: "Azért dolgozunk, hogy megoldást találjunk a soproni emberek életét megnehezítő osztrák intézkedésekre.  Meggyőződésünk, hogy az M85 és az A3 összekapcsolása hosszú távú megoldást jelentene a jelenlegi problémákra". 
Ugye! Mert mi hiába építjük meg az M85-öst a határig, ha az osztrákok már évekkel ezelőtt kijelentették, ők nem jönnek autópályával Sopronig. A háttérben azóta is folyamatosan meg az egyezkedés, ami most újabb töltetet kapott... 

De a helyzet ennél is komolyabb, mert az uniós belső határok átjárhatósága  a lényeg. Mi a magasabb rendű érdek: az átjárhatóság és a szabad munkavállalás vagy egy önkormányzati út jelentősnek érzett autósforgalma? 

Ebbe a kérdésbe kapaszkodnak a lezárás óta az ingázók, elsősorban az ágfalviak. Nekik kell a legnagyobbat kerülniük, s nagyobb számban ők hagyják a somfalvi parkolóban az autóikat. Aláírásokat gyűjtöttek, petíciót írtak, leveleznek a fél világgal annak érdekében, hogy újra megnyíljon a Somfalva és Ágfalva közötti kishatár. Antal Zsuzsanna például az Európai Bizottság Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatóságának is írt. A  brüsszeli képviselet válaszolt: 

"A Schengeni határellenőrzési kódex1  22. cikke szerint [a] belső határokat bármely ponton át lehet lépni anélkül, hogy személyellenőrzésre kerülne sor, függetlenül az adott személy állampolgárságától, és a kódex 24. cikke azt is kimondja, hogy a tagállamok megszüntetik a belső határokon a közúti határátkelőhelyeken zajló folyamatos forgalom valamennyi akadályát, különösen a nem kizárólag a közúti közlekedésbiztonság miatt elrendelt sebességkorlátozásokat. A schengeni szabályok azonban nem írják elő a meglévő közúti infrastruktúra konkrét módon történő használatát. Ezért, ha a határ menti területeken a helyi hatóságok hatáskörükkel élve úgy döntenek, hogy bizonyos utakat lezárnak az autóforgalom előtt, ez önmagában nem korlátozza a szabad mozgás más eszközökkel (például kerékpárral) történő gyakorlását" - írta a főigazgatóság a válaszában. 
Vagyis mindenki mehet szabadon, legfeljebb elkopik a lába. A magyarok ingázhatnak a munkahelyükre, az osztrákok biciklivel jöhetnek az ágfalvi szépségszalonba, nincs itt semmi probléma, csak a sajtó csinálja a fesztivált... 

Az ingázók tudják, hogy nem így van. A somfalvi után a szentmargitbányai határon is korlátozásokat vezetett be Burgenland tartomány, így a magyar munkavállalók jelentős többsége a soproni határátkelőt használja, nem ritkán a sorban araszolva, időt veszítve, a benzint égetve. Leginkább egymásnak panaszkodnak, de van, amikor már ki kell kiabálni a bajokat. 
Egy jó hírt azért tartogattunk ide a végére: cikkünk megjelenése óta senki sem hallott újabb rongálásról, az autók azóta sértetlenül állnak a somfalvi parkolóban.