A kutyát a póráz, a természetjárót a viselkedése „védheti” a vadásztól

Dr. Póda István, az Alsó-szigetközi Földtulajdonosok Vadásztársaságának elnöke lakossági tájékoztatójában a vadászterületi kutyasétáltatás kapcsán kiemelte, hogy a póráz nélkül elengedett vagy magukban kóborló kutyák súlyos veszélyt jelentenek a vadállományra. Az erre fokozottan érzékeny apróvadfajok mellett az őzre és más nagyvadfajok fiatal szaporulataira különösen veszélyes a vadászterületi jelenlétük, ezt szétmarcangolt tetemek és maradványok sokasága jelzi évről-évre. 

Ha a kutya nem támad vadra és nem is üldözi azt, a károkozás még akkor is megtörténhet a földön fészkelő madarak fészekaljának tönkremenetelével, amelyeket a gazdájától eltávolodott kutya nagy valószínűséggel megtalál.  A vadászterületen szabadon mozgó kutyákra az engedélyekkel használt rókacsapdák fokozott veszélyt jelentenek. 

„Ezeket a csapdákat az ember számára feltűnő figyelmeztető táblákkal jelezzük, de a kutya csak a bennük levő csalianyag szagjelzését észleli. Őt csak a gazdája gondoskodása és póráza védheti meg a csapdába eséstől.” 

A vadászterületen tartózkodó kirándulók, természetjárók, földművelők, futók számára akkor nem jelent a vadászat veszélyt, ha megismerik a vele járó körülményeket és lehetőség szerint alkalmazkodni tudnak azokhoz. Ha szürkületben, sötétben a külterületen tartózkodik valaki, a feltűnő ruházat és a legkisebb fényerejű lámpa használata is nagyon hasznos lehet, mert a vadász jóval távolabbról és időben észlelheti a természetjáró közeledését. 

A vadászat napi gyakorlata szerint a reggel pirkadattól a teljes kivilágosodást követő körülbelül 1-2 óra elteltéig, illetve a késő délutáni óráktól a sötétedés beálltáig tart a nagyvad vadászatok zöme. 

Április közepétől kezdődik az őzbakvadászati idény és eltart szeptemberig, amikor pedig a gímszarvas bika vadászatok indulnak, amelynek fő ideje október végéig tart. Ezek cserkelő vadászatok, a természetjáró legtöbbször ilyenkor találkozhat a vadásszal, és közöttük a konfliktusok zöme is ekkor keletkezik. 

„Ezen időszakokban, amennyiben lehetséges, kérjük a természetjárást a forgalmasabb helyekre koncentrálni, és a kora reggeli, valamint a késő délutáni és alkonyi órákban mellőzni azt. A rejtetten végzett éjszakai lesvadászatok alkalmával a természetjáró általában nem kerül kapcsolatba a vadásszal. Ám elengedhetetlenül fontos, hogy a vadász minél távolabbról és egyértelműen felismerhesse a leshelye felé közeledő, vagy előtte – akár több száz méter távolságban – elhaladó embert. Az elsőrendű biztonság mellett, a vadászatok eredményessége szempontjából is jelentős az említett néhány alapvető és egyszerű viselkedési mód megtartása. Kérjük ebben a lakosság segítő együttműködését.”