Inkább a mentőszolgálat megerősítésével kellene foglalkozni – mondja egy szakértő

Pünkösdre átlépte az 50 ezret az Országos Mentőszolgálat új alapellátási ügyeleti rendszerében ellátott betegek száma – közölte a mentőszolgálat szóvivője vasárnap, amiről mi is beszámoltunk. Erre reagált közösségi oldalán dr. Kunezt Zsombor szakorvos, tanácsadó, egészségügyi elemző és -rendszerfejlesztő. Más a véleménye: 

„Győrfi Pál, a mentőszolgálat szóvivője szerint amellett, hogy a lakosság rendkívül elégedett a mentőszolgálat által biztosított ügyeleti ellátással, Pünkösdre átlépte az Országos Mentőszolgálat új alapellátási ügyeleti rendszerében ellátott betegek száma az 50 ezret. 5500 esetben telefonos tanácsadás történt, mintegy 3500 beteghez pedig ügyeleti kocsit küldtek és a lakásukon látták el őket. A jellemzően enyhébb egészségügyi problémákra az esetek több mint 90 százalékában az ügyeleti ellátás megfelelő megoldást jelentett, kevesebb mint 4500 beteget kellett további szakellátásra vagy kórházba küldeni – idézte az OMSZ szóvivőjét az MTI is.

Akkor most nézzünk egy picit a számok mögé, mit mond a matek.

Az ötvenezer "ellátott" tizenegy százaléka tulajdonképpen telefonon keresztül ellátható, azaz semmiféle sürgős ellátást nem igényelt.

Az igénybe vevő betegek közül 3500 esetben a házhoz küldött ügyeletes a lakáson látta el a beteget, azaz további kórházi ellátást nem igényelt, a helyszínen hagyható maradt a beteg. Azaz ezen betegek nagy része valószínűleg nem az összes háznál ellátott beteg, hiszen van néhány olyan kórkép, amely sürgősségi ellátást igényel, de ellátószinttől függően otthon maradhat a beteg, (pl. egy nem súlyos allergiás reakció) ismét nem igényelt sürgősségi ellátást. Azaz nyugodtan várhatott volna a következő háziorvosi rendelésig.

Végül az ötvenezer »ellátásból« mindössze 4500 esetben gondolta úgy a Mentőszolgálat, hogy a betegnek további szakorvosi ellátásra, vagy sürgősségi osztályos felvételre van szüksége.

(Itt jegyezném meg, hogy ez megint akkor lenne korrekt, ha azt mondta volna Győrfi, hogy ebben a 4500 esetben találták úgy, hogy azonnali szakorvosi ellátásra van szüksége a betegnek, hiszen a további szakellátás körébe tartozik az azonnali életmentő beavatkozás is és a két hét múlva esedékes mammográfiai is.)

Tehát szumma-szummárum azon az ellátási területen, ahol a Mentőszolgálat látja el a háziorvosi ügyletet, ahol közel hárommillió ember él az elmúlt öt hónapban (itt van némi csúsztatás, hiszen az egyes megyék nem mind januártól léptek be a rendszerbe, hanem fokozatosan), a lakosság 1,67 százaléka vette igénybe a háziorvosi ügyeleti szolgáltatást, és az ott élő hárommillió ember mindössze 0.15 százalékában gondolta a Mentőszolgálat úgy, hogy a beteg valóban sürgősségi ellátást igényel.

Ezt végül maga Győrfi Pál is elismeri azzal, hogy azt is elmondta, hogy az esetek több, mint kilencven százalékában enyhébb egészségügyi problémával keresték meg az ügyeleteket.

A fenti adatokból egyértelműen következik, hogy egy jól működő, erős mentőszolgálat mellett semmi szükség nem lenne az ilyen humbug ügyeleti ellátásra, hiszen a betegek több, mint kilencven százaléka enyhébb, tehát halasztható ellátást igényelt, amellyel bátran megvárhatták volna a következő háziorvosi rendelést.

Így az ügyeleti ellátáson való államtitkár-tanácselnöki rugózás, egyáltalán nem az egészségügyi ellátás színvonalának emeléséről szól, hanem ostoba péniszméregetésről, amelynek a betegek látják végső soron a kárát.

Sokkal inkább a mentőszolgálat megerősítésével kellene foglalkozni ehelyett a teljesen feleslege, de rendkívül káros ügyeleti buherálás helyett.

Az ügyelet kiváltására továbbá, az erős mentőszolgálat mellett az egy héten egyszer elérhető munkaidőn túli háziorvosi rendelés elegendő lenne” – osztotta meg véleményét a tanácsadó.