Gyorstalpaló arról, hogyan kell majd szólítani egymást a vármegyékben

A megszólítások megfelelő alkalmazása, a címek és rangok pontos ismerete a XIX. században és a XX. század első felében a társadalmi érintkezés fontos kellékei voltak, nem megfelelő alkalmazásuk miatt akár párbajon lőhették egymást agyon a sértődős felek. Ennyire azért most nem lesz komoly a helyzet – bár ki tudja azt előre –, mindenesetre ha már újra vármegyében élünk, és főispán lesz a megyeházán, akkor nem árt, ha tisztában vagyunk a megfelelő megszólításokkal is. 

Első lecke: a vármegyében méltóságos a főispán. Győr-Moson-Sopron megyében tehát Széles Sándor kormánymegbízott méltóságos Széles Sándor főispánná avanzsálna. 

Azért nézzük meg a magyar társadalmi rétegek hierarchiáját, vannak itt érdekességek. A rendi örökség az emberi kapcsolatokban a XX. század közepéig szinte hiánytalanul érvényben maradt. A régi főnemesek megkövetelték a kegyelmes, illetve a méltóságos, a köznemesek pedig a tekintetes úr, asszony, kisasszony megszólítást . A kisnemes unokája is elvárta, hogy őt megsüvegeljék, azaz a paraszt előre köszönjön neki, s mindenki úrnak titulálja és kigyelmednek szólítsa, magázza. Így volt ez akkor is, ha a parasztnak több birtoka volt, mint a kisnemesnek. Az urak elvárták a magázó, önöző nyelvhasználatot (Széchenyinek köszönhetjük az „ön” elterjedését a korábbi „maga” használata helyett),  miközben a nemesek többnyire csendőrpertuban tegezték a parasztokat. Csupán az idősebb földműveseket magázták és szólították leereszkedően bácsinak, illetve néninek.

A megszólítások tehát sokkal jobban kifejezték a társadalmi státuszokat és a megszólított, illetve a megszólító közötti társadalmi helyzetet. Ez is visszatérhet, úgyhogy tanuljuk meg a helyes kifejezéseket! 

Második lecke: Felséges megszólítás illeti a királyt, a királynőt, a királynét és a trónörököst. Fenséges: a királyi család minden más tagja. 

Harmadik lecke: főmagasságúak a bíborosok, főméltóságú  a Kormányzó, a Hercegprímás (az esztergomi érsek), a herceg és néhány grófi család (ha már az is lesz). Nagyméltóságú az érsek, a belső titkos tanácsosok, a Kúria elnöke, a Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke, a tábornoki kar tagjai altábornagytól felfelé.

Negyedik lecke: a legnagyobb kört érintő megszólítás a „méltóságos”. Ez a cím illeti meg a püspököket, a követeket, a bírókat, a vezérőrnagyokat és ezredeseket, az államtitkárokat, a miniszteri osztályvezetőket, a miniszteri tanácsosokat, Budapest főpolgármesterét, a főispánt, az alispánt, a polgármestereket, a főkapitányokat, a tankerületi főigazgatókat, a magasabb fizetési kategóriába tartozó egyetemi tanárokat és köztisztviselőket,  a MÁV és a Magyar Posta igazgatóját, a főtanácsosokat. Nagyságos lesz a plébános, az alezredes és őrnagy,  a miniszteri osztálytanácsos, az ítélőtáblai bíró, az országgyűlési képviselő. 

Ötödik lecke (mert még mindig nincs vége): kegyelmes megszólítást illet minden további értelmiségi foglalkozású társadalmi réteget, illetve annak tagját.  A kétkezi foglalkozású, önálló munkavégző mesterember, iparos pedig a tekintetes. Azért az milyen szépen hangzik, hogy tekintetes Kovács Pál burkoló vállalkozó vagy tekintetes Nagy Péter villanyszerelő mester. 

Aki azt hiszi, hogy ez egy vicc, téved. A rendszerváltás óta többször is felmerült a régi megszólítás-rendszer visszaállítása,  az Alkotmánybíróság is foglalkozott nem is egyszer a témával. S nagyon valószínű, hogy még fog is...