Kedves Kata, Isten veled! (VÉLEMÉNY)

Durván tíz évvel ezelőtt, amikor bevezették a katát, sokan megörültek. Jóval kedvezőbb adózási forma ez ugyanis az általánosnál. Azaz kevesebbet kell befizetni az államnak, több marad a zsebben. Bolond, aki nem él az ilyen lehetőséggel.  

Ez azonban csak pillanatnyi öröm. Illetve azért a pillanatnál tovább tartó, mert egészen a nyugdíjas korig élvezheti azt a derék katás. Hogy utána mi lesz? Ezzel kevesen törődtek, az adózók sem, az állam sem. Az adózok örültek a több elkölthető pénznek, a kormányzat pedig bezsebelte a népszerű intézkedés politikai hasznát.  

Azt nagyon kevesen emlegették, hogy minimális nyugdíjat kaphat majd, aki katázott. Hogy még nyomorogni sem lehet akkora apanázsból, ami érte (miatta) jár idős korunkban. Legfeljebb néhány szociológus és könyvelő próbált figyelmeztetni, meg a nyugdíjbiztosítók igyekeztek befizetőket szerezni saját maguknak.  

Szerintem annak idején úgy lett volna tisztességes, hogy a kormányzat felhívja a figyelmet a hátrányokra, és a kata bevezetésével egyidőben valamilyen új nyugdíjtakarékossági modellt is indított volna, kihangsúlyozva az öngondoskodás fontosságát. Persze ez igen pöszén állt volna annak a kormánynak a szájában, amelyik visszarabolta a magánnyugdíjpénztárak vagyonát az emberektől azzal a retorikával, hogy a biztosítók eltőzsdézték volna a befizetéseket. Az akkor beígért állami, névre szóló nyugdíjszámlát azóta is várja minden magyar. 

No de tíz évig elbírta a költségvetés a kata miatt kiesett adót, növekedett a gazdaság a világban, nálunk meg pláne, hiszen volt honnan. Most lett érdekes a dolog, a válság mélyülésekor. Most látták meg nagyjaink, hogy itt kérem visszaélések forognak fenn, valamit tenni kell. A leggusztustalanabb szerepek kétségkívül a vállalkozásokat képviselni hivatott iparkamara elnöke játszotta a téma felvezetésében. Tállai államtitkár pedig képes volt ma azt mondani a parlamentben, hogy „a kata új szabályozása a kormány szándékai szerint megőrzi az adónem eddigi pozitívumait, bezárja viszont azokat a kiskapukat”. Erről majd azt a párszázezer vállalkozót kell majd megkérdezni, aki kénytelen lesz felhagyni ezzel az adózással.  

Azt már említettem, hogy szerintem hogyan lett volna tisztességes a kata bevezetése. Most arról, hogyan lenne tisztességes a kivezetése, ha már az kell. Mondjuk úgy, hogy valaki a kormányból kiáll az emberek elé és elmondja: nehéz a helyzet, üres a kassza, bajban a költségvetés, s ki tudja mi jön még. Meg kell húzni a gatyaszíjat, minden fillérre szükség van, hogy talpon maradjon az ország. A katásoknak is több adót kell fizetni, nincs mese.  

De ezt ma Magyarországon nem lehet. Az őszinte szótól elszokott már mindenki. Állampolgár és kormány egyaránt. Marad a „megvédjük a magyar embereket és a „bezárjuk a kiskapukat”.  

Mert nekünk Magyarország az első.