Gyerekek esélyegyenlősége: aki rossz helyre születik, nehezen dolgozza le a hátrányt

"Évek óta arról írunk itt az előszóban, hogy egyre kevesebb adatból és információból vagyunk kénytelenek dolgozni. Idénre már nemcsak a hivatalos források apadtak el szinte teljesen, de nagyon szembeötlő az is, mennyivel kevesebb kutatás, tanulmány, szakmai anyag készült a gyermekjogokat érintő kérdésekben - írja a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány a most megjelent, a 2022-es adatokat feldolgozó gyermekjogi jelentésében. Munkájuk már csak ezért is fontos, sőt, nélkülözhetetlen, hiszen sem a szakemberek, sem a közvélemény nem értesül hiteles forrásból arról, milyen a magyarországi gyermekek helyzete. 

Bár a 2015-ben, a Magyarországon élő gyerekek jogainak érvényesítése és támogatása érdekében létrehozott Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány leszögezi, hogy a jelentést a legjobb tudásuk szerint állították öszsze, mégsem tudnak konkrét választ adni arra a kérdésre, milyen volt gyereknek lenni 2022-ben. Nagyon eltérő gyermeki sorsok vannak ugyanis régiók és társadalmi csoportok, egyéni élethelyzetek szerint, és megannyi rendszerszintű tényező befolyásolja, hogyan érezték magukat a 18 éven aluliak Magyarországon.

Az előzmények ismertetésében a szakmai anyag azt is megjegyzi, a 2022-ben kialakult rendszerben a Belügyminisztérium rengeteg egymástól eltérő szakmai, ágazati működési logikájú területet kapott, amelyek közül többet soha nem vitt (ilyen például a köznevelés), ami így összességében koordinációs és szakmai problémákhoz is vezethet.  Az így kialakított rendszer szükségtelenül szétdarabolja az ágazatot. Az, hogy 2022-ben sok minden bekerült a BM alá, koordinációs deficithez, eljelentéktelenedéshez vezethet, és összességében erodálja a szakmapolitikai felelősséget.

Nem mindegy, hová születik a gyermek

2021. december 31-én 110.750 gyereket tartottak nyilván veszélyeztetettként, és 27.229 gyerek volt védelembe véve. A legtöbb veszélyeztetettként nyilvántartott gyerek Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében élt, nyolcszor annyian, mint ahányan Vas vármegyében, ahol a legkevesebb veszélyeztetett gyereket tartották nyilván. Az elérhető adatok szerint  az észlelő- és jelzőrendszer által a 0-17 évesekre vonatkozóan küldött jelzések száma 140.803 volt, amelyek 103.377 gyereket érintettek. A jelzések negyven százaléka köznevelési és szakképző intézményektől érkezett. A jelzőrendszer továbbra is az egyik legfontosabb forrás, ahonnan a szakemberekhez eljuthat az az információ, ha egy gyermek nincs jól.
A gyermekvédelmi intézményen belüli gyermekbántalmazás esetek száma nő: 2018 második félévében 210 ilyen jelzés érkezett, 2020-ban 689, 2021-ben 785 ilyen esetre vonatkozó jelzés érkezett, valamint 8 esetben gyermekprostitúció gyanúját fogalmazták meg a szakemberek. Minden évben döntően fizikai, és többségében kortársak között elkövetett bántalmazásról volt szó.

Minden tizedik örökbefogadott  gyerek külföldre került

A KSH adatai szerint a gyermekvédelmi szakszolgálatok által közvetített, lezárt örökbefogadások száma 2022-ben 1032, 2021-ben csak 995 volt. Körülbelül minden tizedik gyereket külföldre vittek, ami azt jelenti, hogy hiába több az örökbefogadni szándékozó szülők száma, mint ahány örökbefogadható gyermek van, mégis sok gyerek ragad bent az állami szakellátás rendszerében, vagy kerül külföldre. Ők javarészt 6 évnél idősebb, egészségügyi problémával, vagy fogyatékossággal élő, esetleg speciális nevelési igényű gyerekek. Őket Magyarországon nehéz örökbe adni, és a nemzetközi tapasztalatok szerint is a családba kerülésüket leginkább az a szabályozás erősítené, amit Magyarországon két körben is korlátoztak: az egyedülállók (ill. az azonos nemű párok) örökbefogadása. Számukra ugyanis a gyermekvállalásnak az örökbefogadás szinte az egyetlen legális formája, így preferenciáik sokkal kevésbé kötöttek. Az egyedülállók megítélése nem egységes az állami rendszerben: örökbefogadási lehetőségeik erősen korlátozottak, nevelőszülőként viszont dolgozhatnak, és vér szerinti gyerek nevelése esetén (mint egyszülős család) még állami támogatásban is részesülnek - jegyzi meg a jelentés.

Segítségre szoruló gyerekből egyre több, szakemberből egyre kevesebb van

Elgondolkodtató az összegzésnek a sajátos nevelési igényű gyerekekre vonatkozó része is. A SNI-s tanulók rohamos növekedése, valamint a gyógypedagógusok hiánya egyre komolyabb gondot jelent. Már a 2021/2022-es tanévben is rendkívüli növekedés volt látható, ami a 2022/2023-as tanévben sem állt meg. A KSH előzetes adatai szerint 102.215 SNI-s tanulót tartottak nyilván. Számuk a tavalyi évben haladta meg a 100 ezer főt. Az óvodákban és az általános iskolákban is legalább ezerrel több SNI-s gyerek járt, mint egy évvel korábban. Ugyanakkor az óvodás és általános iskolás sajátos nevelési igényű gyermekek kevesebb mint fele fért hozzá gyógypedagógiai fejlesztéshez.

Nőtt az esélyegyenlőtlenség kockázata

Ugyancsak szomorú az a bekezdés, ami az esélyegyenlőtlenségről szól: "Az állam kivonulása a szociális biztonság megteremtéséből növeli az esélyegyenlőtlenség növekedésének kockázatát, ami azért is aggályos, mert egy friss elemzés szerint már csecsemőkorban jelentős hátrányok érik az gyerekeket, ha az átlagosnál rosszabb körülményekkel jellemezhető háztartásba születnek. Az eredmények szerint egy ilyen csecsemőnek kisebb esélye van többek között arra, hogy tervezett várandósságból születik, az édesanyja első gyereke lesz, félévesen még szoptatják, vagy másfél évesen rendszeresen tisztítják a fogait. Ezzel szemben nagyobb esélye van arra, hogy koraszülöttként, vagy kissúlyú újszülöttként születik, az édesanyja még nincs 20 éves, félévesen már feküdt kórházban, vagy másfél éves korában az édesanyja egyedül neveli."