Ön tudja, kik az akolitusok?

A Ferenc pápa által elindított szinodális folyamat meghatározó része, hogy az avatott lektorok és akolitusok növekvő számban segítsék az egyházközségek szolgálatait. A Pannonhalmi Főapátság is több kurzust szervezett – erről számol be a főapátság honlapján. 

A képzést elvégzők egy év próbaidő után megerősítették elköteleződésüket, majd akolitussá avatták őket. A közelmúltban, a böjt ideje alatt egy-egy új akolitus szolgálatával gazdagodott a Pannonhalmi Területi Főapátság. Hortobágyi T. Cirill főapát Ménfőcsanakon és Kismegyeren ünnepi szertartáson avatta fel Légmán Lászlót és Horváth Andrást.  

Cirill főapát szentbeszédében a következő gondolatokkal körvonalazta feladataikat:

„Az akolitus, aki ma ebben a szentmisében beavatást nyer, liturgikus szolgálatot teljesít: áldoztatja a híveket, szolgál az oltárnál. Ám leginkább az a küldetése, hogy életpéldával, szóval és tettel is sugározza a hit erejét, a bizodalmas hitből forrásozó élet szépségét! Az a feladata, hogy átélje maga is, hogy a böjtidőszak, a hit elmélyítésének időszaka, és úgy mutassa fel családjában, és mindazok előtt, akik nyitottak erre, hogy kedvet kapjanak a hit elmélyítéséhez. Ám ez csak egy része feladatának. Ma ugyanis annyi embertársunk van, aki nem keresztény környezetben szocializálódott, nem járt hittanra, szülei nem tanították meg imádkozni, nem vitték templomba. Őket nem tudjuk megszólítani a templomi kultuszainkkal. Az egy következő lépcső, hogy a szentségek erejét megtapasztalják. A teológusok azt mondják, hogy kell egy preevangelizációs időszak. Ez pedig minden hívőnek feladata, de azoknak, akik szolgálattevők az egyházban, különösen is! Életpéldával, szóval és tettel sugározni azt, hogy Isten szeretete körülvesz bennünket!” 

Horváth András az avatási szertartáson Cirill főapáttal  - Fotó: Pannonhalmi Főapátság

A két új akolitussal rövid interjút is közöl a bencés internetes oldal. A két felavatott így beszélt arról, hogy mi indította arra, hogy jelentkezett a képzésre és akolitus legyen. 

Horváth András: Gyerekkoromban nagyon sokáig ministráltam, amit szerettem és adott egyfajta alapozást. Később is gyakorló keresztény maradtam, végig bennem volt a vágyódás az oltárszolgálatra, de nem találtam ennek keretét. Aztán két éve, amikor körbement a felhívás az akolitus képzésre, úgy éreztem, ez nekem való, nekem ott a helyem. Feleségem is egyetértett és támogatott. A racionális része pedig az a döntésemnek, hogy a papjainknak segítségre van szükségük. Ha én tudom szolgálattal támogatni a plébánosomat, a közösségemet, az hasznos mindannyiunknak és akkor el kell vállalnom. Szükség lenne rá, hogy minél többen vállaljanak ilyen szolgálatot. 

Légmán László: Nálam is hosszú és mély folyamat volt. Egy idő után egyre jobban közelítettem Istenhez. Kisgyerek korom óta ministráltam, és mindig vonzott az oltár körüli szolgálat, szerettem végezni. Misére járó ember maradtam felnőtt koromban is. A hittudományi főiskola elvégzésére tulajdonképpen egy hiányérzet késztetett. Én tízéves koromban bérmálkoztam, és akkor a hitoktatás is véget ért számomra. Belátható, hogy ebben az életkorban az ember még olyan sok mindent nem tanul meg, és nagyon más válaszokat keres és talál, mint felnőttként. Bő tíz éve jártam már egyszer Szentlélek-szemináriumra, és 2008 óta minden évben részt veszek a Szent Benedek Zarándoklaton a szervező csapat tagjaként. Aztán a Győri Hittudományi Főiskolán teológiai képzésre iratkoztam be. katekéta és lelkipásztori munkatárs szakon az abszolutóriumig jutottam el. Bartók Ferenc atya szólított meg később, hogy érdekelne-e az akolitus szolgálat, amire örömmel igent mondtam. 

További részletek itt olvashatnak erről a különleges szolgálatról és a két új esküttevőről.