Kattintás a Régi Győrre: negyven éves a város Öcsije

Borbély János nekünk azt mesélte: Bergmanntól tanulta, hogy mindig egy tojás áráért kell adni a fagyit, s amíg lehetett, ehhez tartotta magát. Elárulta azt is, hogy mesterének nem tetszett az „Öcsi” név, de az emberek megszerették. Az „Öcsit” nem lehet csúnyán mondani – mondja Borbély János, aki a ’60-as évek közepétől dolgozott a Bergmann-műhelyben.  

Aztán saját lábára állt, ideális helyet keresett, s közben módszeresen figyelte, tesztelte, a kocsijában ücsörögve a lehetséges csomópontokat, számolva a járókelőket például Adyvárosban és az ETO-stadionnál. A Jereváni út mellett döntött, ahol tömegek vándoroltak gyerekekkel az Adyváros és a József Attila lakótelep közti tengelyen. Mielőtt megnyitott, vattacukrot is árult a környéken.

Felépítette az első pavilont, s előnyére vált, hogy az emberek ismerték a Bergmannból. Amikor közeledett az első téli szezon, kérdezték tőle, hogy nyitva lesz-e, s először nemet mondott. De a Bergmann-kedvelők kérésére mégis készített engedéllyel oroszkrémtortát, Rákóczi túróst, krémest és franciakrémest. Aztán a szélesebb választék kedvéért megépítette a második pavilont. 

Húsz év után felépült mögötte egy társasház, s amikor ennek tervéről értesült, elsőnek jelentkezett be a befektetőnél az egyik lakásért, amit a tulajdonos javaslatára eleve cukrászdának alakították ki. Ekkor elbontotta a pavilonokat, mert útban lett volna saját magának, s a régi „Öcsi” anyagából garázst készített a József Attila úton.

Már 20-25 féle fagyit és sok más finomságot árul, jó pár segédet tanít, viszont a járókelőkkel a régi fizikai közvetlen közelsége megszűnt, hiszen annak idején csak beadták a tízest a kis ablakon és elvették a fagyit. Ráadásul eleve kevesebb a gyalogos, a gyerekeket pedig nem engedik le a sűrű autóforgalomba.  

De panaszra azért nincs oka – mondja. Elve egyébként 1982-től kezdve az volt, hogy az őszibarackot őszibarackból kell készíteni, az epret eperből, a mogyorót mogyoróból.