Az egyedüllét fárasztó

Az ember szociális lény, és már bizonyították, hogy a szociális kapcsolatok hiánya az éhséghez hasonló sóvárgást vált ki az agyban. Az inger hatására kezdünk el újból kapcsolatot felvenni embertársainkkal. A szociális homeosztázis elve ezzel kapcsolatban azt mondja, hogy a szociális kapcsolatok iránti igényt egy speciális homeosztatikus rendszer szabályozza autonóm módon. Arról azonban keveset tudunk, hogy milyen lélektani hatást vált ki, ha hosszú időn keresztül nincs kihez szólnunk.  

Ezért bír nagy jelentőséggel a Bécsi Egyetemen Giorgia Silani vezetésével végzett kutatás, amelynek eredményei arra utalnak, hogy az emberek alacsony energiaszinttel reagálnak a szociális kapcsolatok hiányára. A kísérletet laborban is elvégezték, valamint egy, a pandémia alatt végzett kutatás eredményeivel is összehasonlították. Mindkét esetben feltűnő hasonlóságot figyeltek meg a szociális izoláció és a táplálékmegvonás hatásai között: a tesztalanyok mindkét esetben az energiaszintjük csökkenéséről és egyre növekvő fáradtságérzésről számoltak be, noha a szociális kapcsolatok hiánya esetén szó sincs konkrét energiavesztésről, míg ételmegvonás esetén igen. 

A kutatók ebből arra következtetnek, hogy az alacsony energiaszint a szervezet homeosztatikus reakciója a szociális kapcsolatok hiányára és további, káros hatások előjele lehet hosszan tartó szociális izoláció esetén. A tanulmányból az is kiderült, hogy a környezeti tényezők és a személyiségjegyek befolyásolják, mennyire fárasztónak éli meg valaki az egyedüllétet. Így a következő kutatás célja, hogy meg tudják határozni, kikre van különösen rossz hatással, ha hosszú időn keresztül nincs senki a közelükben, akihez egy szót szólhatnának.