A dunai rekordár jött, Szigetköznek mennie kellett

Hatvannyolc éve a Szabad Nép (1954. július 17-i számában) így számolt be az árvíz elleni küzdelem állásáról:  

„A csütörtök délelőtti ásványrárói gátszakadás után a szigetközi védővonalon további két rés támadt, Kisbodaknál és Dunakilitinél. E szakadások után a nagydunai védővonal itt már nem volt tartható, s a védekezési munkálatok csak a betörések korlátozására szorítkozhattak. A Szigetköz kiürítése gyorsabb ütemben folytatódott, s péntek estig befejeződött. Sem itt, sem másutt nem esett emberéletben kár. Mosonmagyaróvárt ideiglenes töltésekkel védik. A mosoni Duna-ágba betört hatalmas víztömeg következtében Győr árvédelme súlyos helyzetbe került. Az árvízvédelmi kormánybiztos pénteken reggel elrendelte Győr- Révfalu kiürítését. A város környéke védelmén vállvetve dolgoznak - maximálisan kihasználva az oda irányított szállítóeszközöket és építőgépeket.” 

A dunai rekordárvíz hatalmas károkat okozott:  

„Rajka községnél a Nagy- Duna és mosoni Duna-ág közti szintkülönbség még inkább fokozta a töltésekre nehezedő nyomást, itt vált legelőször kritikussá a helyzet. A rajkai zsilipnél csütörtökre virradó éjjel az utolsó percekben sikerült megfeszített munkával megakadályozni a gátszakadást. A veszély óráról órára nőtt, és ezért óriási erőket mozgósítottak a Duna szigetközi szakaszára. Erősítették a gátakat, tömték a beszivárgások réseit és szilárdították a megrogyott töltésrészeket. Nyúlgátak építésével magasították a töltéseket. Az állandóan emelkedő víz ugyanis több helyen elérte az eddig legnagyobb magasságát, sőt nem egy helyen felül is múlta. Árvízvédelmi szervezeteink dolgozói a honvédség és a polgári lakosság segítségével hősies harcot folytattak a megáradt, folyó hullámaival. Több helyen sikerült megakadályozni az áttörést. Tegnap délelőtt azonban Ásványrárónál megtörtént az első gátszakadás. Rövid órák alatt 70 méter szélességben zúdult a víz Szigetköz földjére. Ebben a helyzetben az árvízvédelmi kormánybiztos azonnal kiadta az utasítást Szigetköz területének fokozatos kilakoltatására, ami tervszerűen meg is indult. Legelőször a gyermekeket és asszonyokat helyezték biztonságba, több helyről az állatokat és a lakosság ingóságait is sikerült megmenteni. A tegnapi nap folyamán a víz még két helyen áttörte a gátat: kisebb szakadás történt Kisbodaknál, Dunakilitinél pedig egy hosszabb. Mivel a fővédvonal ilyen körülmények között nem volt tovább tartható, a védelem teljes erővel a szakadások korlátozására és az elöntés lokalizálására fordította erőfeszítéseit. A Szigetköz kilakoltatása péntek estére gyakorlatilag befejeződött.” 

S, hogy mi a helyzet ekkor Alsó-Szigetközben? Repülőgépről ez látszott.  

„Vének fölött körözünk, ősi halászfalu, jól ismerték a víz járását azok, akik a falut építették. A víz ott van az udvarok végében, de a házak még szárazon állanak. Tehergépkocsik sorakoznak az országúton. Ürítik Véneket (mint délután megtudtuk, erre szükség is volt, mert az utolsó szállítmányt a Dunán át tutajon kellett kihozni a faluból). Repülőgépről jól látni, hogy ez a víztükör kukoricaföldet takar, mellette búzacsík húzódik - a kalászok megtörten rogynak a vízbe. Dunaszeg irányában lejjebb bukik a gép orra, egy pillanatra ellátunk a motor felett az osztrák határig. Szemünk elé tárul a kép: a láthatár széléig egyszínű sárgás-zöldes áradat borítja a határt. Itt már a Dunából kiömlött víztömeg egyesült a talajvízzel. A falvak egymásután futnak el a repülőgép szárnyai alatt. Ásványráró, Dunaremete, Püski, Kisbodak, Cikolasziget... Tenger mossa a házakat, ligetek, erdők, magánosan álló fák pettyezik haragoszölddel az összefolyó képet.  

Emberéletben nem esett kár  
Bármily leverő kép ez a sivár víztenger, mégis van benne valami, ami azt mutatja: mindenre felkészült intézkedésekkel, kemény és céltudatos küzdelemben sikerült tompítani a Duna dühödt csapását. Minden értéket elszállítottak a falvakból és egyetlen emberi élet sem pusztult el. Halásziban, Máriakálnokon zavartalanul folyik a kiürítés. A kiköltöztetés szervezettségére és eredményességére mutat az, hogy egy nap alatt csaknem húszezer embert, több tízezer lábasjószágot hoztak ki a Szigetközből. Mosonmagyaróvár több, mint tízezer szigetlakost fogadott falai közé. Hagyjuk ott a Nagy-Dunaágat, forduljunk vissza és a mosoni Dunaág fölött térjünk vissza Győr felé. A Kis-Duna megértőbbnek mutatkozott nagyobbik testvérénél. Itt alacsonyabb a víz szintje, mert a rajkai zsilipnél most is folyik a küzdelem azért, hogy a megáradt főág vize ne tudjon behatolni a Kis-Dunába. Az itteni falvakat nem öntötte, el a víz, nyugodtan folyik a kiköltözködés. De mi az a nyüzsgés ott a jobbparti gáton? Ez már nem a szigetközi oldal - az a falu ott Kunsziget. Két helyen is látni, hogy a hosszú gátszakaszon nyüzsögnek a tehergépkocsik, lovaskocsik. A töltés tetején friss barna csík fut végig: nyúlgátat építenek. Hát már ez a vidék is veszélybe jutott? Ha Kunszigetnél a jobboldali gáton is áttör a Duna, szabad lesz előtte az út! Ami máskor oly meghitte és kedvessé tette Győr képét, az most súlyos veszélyként nehezedik a városra. Négy folyó áradása ellen védekezik most Győr. Az egyik külvárost, Révfalut kell a legelszántabban védelmezni. Délelőtt kint jártunk a révfalui gátakon. Tehergépkocsi nem tud felmenni a töltésre, a víz felől indítottak tehát ellentámadást a Duna ellen, csónakokkal hordják a földet a töltés erősítéséhez. Egész éjszakai megállás nélkül folyt a munka. A víz nem bír a gáttal, az emberekkel. De a föld alól a gát tövén szivárog a víz - Révfalut kiürítik. Apró házacskák sorakoznak a töltés aljában, munkások lakják ezt a városrészt. A házak előtt tehergépkocsik. Költözködik Révfalu.