Rálátás a határontúli magyarokra és a környező népekre

Két kisbusszal érkeztek a győri iskola jelenlegi és volt diákjai Tóth István Konstantin igazgató és Barkó Gábor Ágoston tanár vezetésével Komáromba. A csoportot Andruskó Imre kalauzolta végig bő egy órában a SJG épületén. Mondandója nemcsak az iskolát érintette, hanem azon keresztül összefoglalta a (cseh)szlovákiai magyarság történetének megannyi fejezetét is.  

A győri iskolával való kapcsolatot is ő kezdeményezte annak idején. A 40-es években a SJG jogelődjének számító bencés gimnáziumban érettségizett öregdiákoknak szintén ki szokták osztani az „emlékmatúrákat“, s Andruskó fontosnak tartotta, hogy ezeket például épp a győri bencés iskola tanárai adják át nekik. 2014 után aztán folyamatossá váltak a látogatások, a győri tanárok, nem pedagógiai alkalmazottak és a diákok is több különböző csoportban keresték már fel Komáromot. 

Határontúli érzékenység 

„Még kezdő tanárként is ezelőtt harminvalahány évvel fontosnak tartottam, hogy a diákokkal átjöjjünk Szlovákia területére, hogy lássák, itt is vannak magyarok“ – boncolgatta Tóth István Konstantin a látogatások mindenkori hátterét. Majd gyorsan elkezdte sorolni, merre jártak már ezeken a tájakon Kassától a Magas-Tátrán át egészen a Garam-völgyig – s nemcsak gépkocsival, hanem kerékpárral is.  

Most Komáromot követően Egyházgellét, Pozsonyt és Zoboralját is útba ejtik majd Szlovákián belül. Mindig gondosan ügyeltek az alapozásra, a mostani nyolcnapos utat megelőzően Szarka László történész tartott nekik felkészítő előadást. 

Ő és Barkó Gábor Ágoston is úgy látja, folyamatosan kell dolgozni azon, hogy a diákok feltérképezzék maguknak azt, hogyan is élnek a határontúli magyar közösségek. Folyamatosan kell dolgozni a tudás- és tapasztalathiány felszámolásán. 

„Esztergomban voltunk kiránduláson a 2016-ban végzett osztályunkkal. Onnan átmentünk egy párkányi pizzériába vacsorázni, s az egyik diák megkérdezte a pultnál, hogy beszélnek-e magyarul. Odahívtam a gyereket, s bocsánatot kértem tanárként a pultosoktól“ – mesélte Barkó Gábor Ágoston, aki egyben rendkívül fontosnak tartja, hogy kellő körültekintéssel közelítsenek a határontúli világok felé: „Arra is tanítjuk a fiatalokat, hogy óvatosan kell a határontúli magyar politikába beleszólni, sőt, nem is nagyon szabadna az anyaországból. Mi nem itt élünk.“  

Mint mondta, neki magának is vannak rokonai a Csallóközben, s tapasztalta, mit jelentett köreikben a politikai megosztottság az elmúlt években. 

Ablak a régióra 

A hasonló tanulmányi utak már régóta szokássá váltak a győri gimnáziumban. Jártak már Moldovában és Romániában, de felkeresték Oroszországot és Belaruszt is. A jövő zenéje egy nyugat-balkáni körút, amely egészen Albániáig kalauzolná el a fiatalokat. 

Barkó Gábor Ágoston minderről kifejti, a nevelőmunka nagyon fontos része a Kárpát-medencei népek megértése is: „Nagy hangsúlyt fektettünk a határontúli magyarságra, meg arra is, hogy a szlovákokat próbáljuk egy kicsit ilyen »mozgó kameraállásból«, a saját fejükkel megérteni – ahogyan a románokat és a környező népeket is. Tehát az a cél, hogy ne csak a magyar nemzeti identitást erősítsük. Arra is buzdítjuk a fiatalokat, hogy tessék szlovák, román, szerb, tehát Kárpát-medencei nyelveket tanulni.“  

Az igazgató mindehhez azt is hozzáfűzte, többször jártak már szlovák nyelvterületen, és sosem tapasztaltak különösebb problémát. Egyúttal hangsúlyozta: az utazások, az ismeret- és tapasztalatszerzés sok energiába és időbe kerül, de ennek egész egyszerűen ez a módja. Hozzátette, a környező népek mindegyikének vannak sérelmei, azonban „ezeket félre kell tenni, mert addig örülnek a nagyhatalmak, amíg mi egymással veszekszünk.“ (Szerző: Vataščin Péter)