Van, amikor már az utazás is munkaidőnek számít

Egyre több területen fordul elő, hogy a munkavállalókat utaztatják, mert lakóhelyüktől távol van szükség a szakértelmükre. Előfordul, hogy órákig tart az út. Az idő viszont pénz - de ez esetben ki fizeti meg? Erre kérdezett rá egy olvasó az Adózónán: 

"A munkavállalókat egy adott ponton és időben várják, ahonnan együtt (busszal vagy autóval) elviszik őket az adott munkaterületre. Ott dolgoznak x órát, majd visszaviszik őket az adott pontra. Egy munkaterületen dolgoznak egy nap. Egy másik nap ugyanez történik, csak a munkaterület máshol van (a felvételi pont nem változik). Tehát, bár a munkavégzés helye rendszeresen változik, egy napon belül ugyanaz marad. Az adott (felvételi) pont és a munkakezdés helye között több (2–3) óra is lehet a távolság. Azt szeretném kérdezni, azon túl, amit munkával töltenek, itt mi számít munkában töltött időnek? Mikor felveszik a munkavállalókat? Vagy csak a ténylegesen munkában töltött idő számít?" - kérdezte egy érintett, a választ pedig dr. Kéri Ádám ügyvéd, adatvédelmi tisztviselő adta meg. Először is a Munka Törvénykönyvét idézte: 

A munkaidő a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó idő, valamint a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység tartama. Előkészítő vagy befejező tevékenység: minden olyan feladat ellátása, amelyet a munkavállaló munkaköréhez kapcsolódóan, szokás szerint és rendszeresen, külön utasítás nélkül köteles elvégezni. Nem munkaidő viszont - a készenléti jellegű munkakört kivéve – a munkaközi szünet, továbbá a munkavállaló lakó- vagy tartózkodási helyéről a tényleges munkavégzés helyére, valamint a munkavégzés helyéről a lakó- vagy tartózkodási helyére történő utazás tartama.

Viszont az olvasói kérdés nem a klasszikus munkahelyre utazás, így a szakember szerint másképp kell megközelíteni a választ is. 

- Vizsgálandó, hogy nem minősül-e ez az idő mégis munkaidőnek. Erre nézve az EU Bíróságának Tyco-ügyben hozott döntése mutathat utat. A Tyco a legtöbb spanyol tartományban olyan biztonsági rendszerek üzembe helyezésével és karbantartásával kapcsolatos tevékenységet végez, amelyek lehetővé teszik a behatolások érzékelését, valamint a lopások megelőzését. 2011-ben a Tyco bezárta a vidéken lévő irodáit (regionális irodák), és minden munkavállalóját a madridi (Spanyolország) központi irodához rendelte. A Tyco által alkalmazott műszaki személyzet biztonsági berendezéseknek azon a földrajzi területen lévő lakóhelyeken, illetve ipari és kereskedelmi létesítményekben történő üzembe helyezésével és karbantartásával foglalkozik, ahova rendelték őket, és amely terület a tartomány egészét vagy egy részét foglalja magában, sőt néha több tartományt. E munkavállalók mindegyike szolgálati járművel rendelkezik, amellyel mindennap a lakóhelyüktől azon helyekig utaznak, ahol a biztonsági rendszerek üzembe helyezésével vagy karbantartásával kapcsolatos műveleteket el kell végezniük. Ezzel a járművel térnek vissza a nap végén a lakóhelyükre. Az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy a 2003/88/EK irányelv (munkaidő irányelv) 2. cikkének 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló körülmények között, amikor a munkavállalók nem rendelkeznek állandó vagy szokásos munkavégzési hellyel, az e rendelkezés értelmében vett „munkaidőnek” minősül az az utazási idő, amelyet e munkavállalók a lakóhelyük, valamint a munkáltatójuk által kijelölt első és utolsó ügyfél közötti mindennapos utazással töltenek" - idézte az Adózóna a szakértő válaszát. 

Az olvasó által felvetett kérdésre tehát válasz: az utazással töltött idő is munkaidőnek minősülhet.
A feltételes módban megadott válasszal azonban a kérdező nem elégedett meg, tovább firtatta a problémát: akkor már az otthonról a gyülekezési helyre történő utazás is munkaidő? Vagy csak a gyülekezési helytől a munkavégzés helyéig és onnan vissza tartó út a munkaidő? 

Az Európai Unió Bírósága szerint amikor a munkavállalók nem rendelkeznek állandó vagy szokásos munkavégzési hellyel, az e rendelkezés értelmében vett „munkaidőnek” minősül az az utazási idő, amelyet e munkavállalók a lakóhelyük, valamint a munkáltatójuk által kijelölt első és utolsó ügyfél közötti mindennapos utazással töltenek.

Az olvasó által vázolt esetben a gyülekezési helyre történő utazás nem minősül munkaidőnek. Olyannak tekinthető, mintha a munkavállaló a munkahelyére utazna, ami pedig nem munkaidő. Onnantól kezdve azonban már munkaidő. Hazai bíróságok is alkalmazzák már a szabályt - adta meg a választ a szakértő.