Háfra Noémi: Én minden nap meccset játszom (VIDEÓ)

Aki nem ismerné, annak elmondjuk, a Kézivezérlés egy kézilabdáról szóló podcast, melyet időnként videós beszélgetés egészít ki. A két műsorvezető Borsos Attila egykori válogatott játékos és Ágai Kis András újságíró. (A minap az Új Szó Nálunk cikkét is megvitatták.)

Nos, a két tapasztalt szakembert alaposan meglepte a Győri Audi ETO KC kézilabdázója, Háfra Noémi. Merthogy a mostanság nem igazán a legjobb formáját mutató játékos kertelés nélkül és szinte végig mosolyogva beszélt pályafutásáról, annak nehézségeiről, mi több, gyötrelmeiről, továbbá arról, hogy milyen derűsen látja jövőjét. 

A beszélgetésből kiderült, hogyan jutott el a junior világbajnok Háfra pár év alatt a kiégés határához. A korosztályos és a felnőtt válogatott, valamint klubja, FTC bajnoki és BL-meccseinek sorozatterhelése, a pihenés nélküli menetelés pszichés válságba sodorta (megjegyezte, Elek Gáborral végig jó volt a viszonya). Az olimpia után következett a mélypont, a pánikrohamokkal tűzdelt időszak, ami persze a játékán is nyomot hagyott. Volt, amikor vezetés közben jött rá, s félre kellett állnia, hogy lenyugodjék. Szakember segített neki mindezek leküzdésében, akivel ma már ritkán kell találkoznia. Megtanulta, hogy magának kell kezelnie a problémát.  

Elmondta azt is, hogy meglepetésként érte az Audi ETO megkeresése Bartha Csaba révén (úgy tudni, az akkori edző, Danyi Gábor nem is lelkesedett a leigazolásáért). Megújulási lehetőségre, újabb motivációkra, friss levegőre volt akkor szüksége, örömmel vállalta tehát a kihívást.  

A jelenről elmondta, sok a tanulni valója, más a feladat az Audi ETO-ban és a válogatottban, de igyekszik mindig a legjobbat nyújtani, még ha nem is mindig sikerül. A válogatottbéli minapi mellőzése szíven ütötte, sajnálja, hogy nem kapott újabb bizonyítási lehetőséget. 

Győrben viszont nagyon jól érzi magát, egyáltalán nem bánta meg a döntését. Az edzéseken is meg kell küzdenie, klasszisok a csapattársak, így minden nap meccset játszik. Mint mondta, úgy érzi, már most sokkal többet tud, mint előtte. Mindenki segíti, a gyógytornásztól kezdve a játékostársakig. Nem is tudott kiemelni senkit, akihez közelebb állna, mert bárkihez fordul, csak jókat tapasztal.  

Huszonhárom éves vagyok, hosszú ideig játszhatok még, jönni fog a lehetőség. A bajnokikon már megkapom, majd a BL-meccseken is meg fogom kapni” – jelentette ki, ekkor is derűvel az arcán. 

Érdemes végignézni a beszélgetést. Lehet belőle erőt meríteni.