Jó este, jó szurkolás (Vélemény)

Magas színvonalú, nagy iramú és izgalmas csatát vívott a két csapat – és a két szurkolótábor. Ahogy azt beharangozták, sok drukker érkezett Romániából az Audi Aréna Győrbe. Ritkaság, hogy ennyien jönnek a vendégcsapattal egy kézilabda meccsre.  

A szurkolók mindkét oldalon kitettek magukért, óriási volt a hangulat az arénában. A lefújást követően a győri csapat szokása szerint megköszönte a nézőtér minden oldalának a buzdítást, újabb tapsokat aratva. S már javában a lazító gyakorlatokat végezték a lányok, miközben – mintegy jó tíz perccel a meccs vége után – a román szurkolók még bőszen ünnepelték kedvenceiket, egy vereség után.  

Ahogy azt különböző szurkolói csoportok internetes oldalaiból kiderült, mielőtt távoztak volna a lelátóról – jó japán szokás szerint – összetakarítottak maguk után. Le a kalappal! S bár néhányan megjegyezték a Facebookon, az nem volt szép, hogy mikor a találkozót követően a hazai szurkolók a magyar himnuszt énekelték, a vendégek arra nem voltak tekintettel. Szerintem észre sem vették (és az is kérdés, hogy kell-e nemzeti himnuszt énekelni egy klubcsapat meccsén).  

Még a női EB bronzmeccse kapcsán jegyezte meg Borsos Attila egykori válogatott játékos, kézilabda szakértő, hogy amit a montenegrói szurkolók Ljubljanában műveltek, az nem sportpályára tartozik. S hozzátette, ebből a szempontból bizony magyar pályákon sincs mindig minden rendben. Nos, nem a győri arénára gondolt, az bizonyos. De nem értem például, hogy miért kell FCUK ETO pólót viselni ahhoz, hogy valaki győzelemre buzdítsa saját csapatát a győriekkel szemben. Mert évente egyszer-kétszer ezt láthatjuk, sajnos.  

A román szurkolók példát mutattak vendégként. Reméljem, egy hét múlva házigazdaként is azt teszik. Abban pedig biztos vagyok, hogy a győri szurkolókra nem lesz panasz Bukarestben sem. És persze jó lenne, ha ismét győztes csapatukat tapsolhatnák meg majd a lefújás után.