ETO: Ki marad itt, ha eljön az ősz?

Második bajnoki meccs, félidő: a Nyíregyháza elleni 1-0 után a Szeged ellen is így állunk. A haver már megvette, ne vegyünk bérletet? - böktük oldalba egymást. Ez a meccs nyilván meglesz, megyünk a Halihoz, ha azt is behúzzuk, akkor betesszük a semmire sem használható szurkolói kártya mellé. Ebben maradtunk, majd azóta sem került szóba a kérdés. A Szeged fordított, Szombathelyen kikaptunk, majd amikor kicsit visszajött volna a lendület, három meccsen nulla gól, s egy fájó hazai vereség a Gyirmóttól. Valahol itt ment el a remény a feljutásra, meg mintha Tímár mester (akinek a mai napig nehezen bocsátom meg, hogy aktív játékos korában a hosszabbításban aláfutott egy felívelésnek címeres mezben a svédek ellen, Ibra pedig megköszönte) más meccset nézett volna, mint mi. Megvoltak a helyzeteink - mondta, de valahogy nem emlékeztem ezekre, aztán amikor az Óvár is elvitte a három pontot, majd a 10. helyen zárta a csapat 2022-t, akkor látszott, a vezetőedző sem éri meg a nyarat a kispadon. 

Jöttek a fiatalok, a fiatalpercek, Világi Oszkár (aki mintha tavaly inkább csak nyakába kapta-vette volna a csapatot) totál máshogy beszélt, mint egy éve: azon a sajtótájékoztatón is ott voltam, ezen is. Akkor azonnali feljutást tűzött ki célul, most meg azt mondta, örül, hogy nem vagyunk az utolsó helyen ennyi fiatallal. Ez ember meg csak kapkodta a fejét, hogy jól hallott-e?!

Áprilisban aztán eljött a totális mélypont, Gyirmóton egy négygólos vereség, akkor már Munoz mester ült a padon, akiről két dolog jut eszembe, ha ránézek: tanácstalanság, tehetetlenség. Nehéz örökséget kapott, az fix, de ezek után már nyomokban sem látszott, mit akar az ETO játszani. Annyi pontot azért összekapartak a fiúk, hogy a bennmaradás (és az osztályozó) ne égesse a hátukat, de ha még három forduló van a pontvadászatból, igen nagy lehetett volna a baj. A szenvedésnek vége, a Csákvár elleni döntetlen megváltás volt a szurkolóknak. 

Most megint lehet reménykedni, talán nyáron tiszta lappal indul a bajnokság, addigra a csapat kicserélődik, úgy hírlik, Priskin mellett Kovács is megy. Ki marad itt, ha eljön az ősz? - kérdezi a Pál Utcai Fiúk együttes a Bál című dalában, a hírek szerint futballmagyaroké lesz a jövő, a paraguayi magyar Morinigót, romániai magyar(ok) és ki tudja még milyen leszármazottak követik. Rossinak bejött (Kerkez, Orbán, Nego), akár itt is sikerülhet. A szurkoló nem akar mást: jövőképet, koncepciót, honnan és kikkel hová szeretnénk eljutni. Nem mellébeszélését, fiatalperceket és számonkérést a tulajdonostól.