Tényleg kudarcot vallott Ambros Martín? SZAVAZZON!

Edzőként kudarcot vallottam – állapította meg egy interjúban Ambros Martín, miután lejátszotta utolsó meccsét a Győri Audi ETO-val. A kudarc itt azt jelenti, hogy idén sem nyerte meg csapata a Bajnokok Ligáját. Vajon tényleg kudarc ez? Kudarcot vallott-e Ambros Martín, kudarcot vallott-e a Győri Audi ETO KC? Igen is meg nem is. 

Egy hosszabb folyamat következménye

Ambros Martín szerintem is kudarcot vallott. De nem most, hanem a 2018 óta eltelt időszak egészét tekintve. Ennek részben ő maga, részben a különleges körülmények okolhatóak. Azonban még régebbre érdemes visszanyúlni időben, hosszú folyamat látszik ugyanis, a Final4-ban látottak annak kicsúcsosodása volt. 

2016-ban a spanyol szakember bajnok és kupagyőztes csapat vezetőjeként ideiglenesen a magyar válogatott társedzője is volt, Elek Gáborral duóban. Akkor már nyilatkozataiból mindenki tudhatta, egyik nagy vágya, hogy olimpián szerepelhessen. Ha már játékosként nem adatott meg számára, legalább edzőként el akart jutni az ötkarikás játékokra. Majdhogynem logikusnak tűnt abban a helyzetben, hogy ezt a magyar válogatott élén is megtehetné. A szövetség azonban másként döntött (vajon miért?), és egy másik külföldi szakembert, a magyar viszonyokban nem tájékozott Kim Rasmussen nevezték ki kapitánynak. Martín pedig az ETO-edzőség mellett elvállalta a román kapitányi posztot, nem kis vihart kavarva ezzel a honi szívekben. Ez volt talán az első ronda pötty a képen. 

A spanyol 2018-ban viszont az Audi ETO-val negyedik Bajnokok Ligája-győzelmét aratta, szépen búcsúzott tehát Győrtől. Az orosz Rosztov-Donnál folytatta pályafutását. S miután a románokkal negyedik lett az Európa-bajnokságon, 2019-ben onnan is távozott. A Rosztovval a 2018–2019-es Bajnokok Ligája sorozatban a döntőbe jutott, ahol éppen volt csapatától, az ötödik BL-sikerét szerző, a Danyi Gábor irányította Audi ETO-tól szenvedett vereséget. 2019 augusztusában pedig őt nevezték ki az orosz válogatott élére, távozó Jevgenyij Trefilov nehéz örökségét vette át. A decemberi világbajnokságon bronzérmet szerzett a csapattal. 

A 2020-as év sem úgy alakult, ahogy azt szerette volna. A hírek arról szóltak, hogy elhagyta családját, a válogatottnál és klubjánál is szereplő játékosával, Julia Manaharovával tartott kapcsolatot. Vélhetően ez a súlyos erkölcsi döccenő is szerepet játszott abban, hogy 2020 nyarán lemondott a Rosztov-Donnál betöltött posztjáról. Az orosz válogatott pedig a 2020 végén rendezett Európa-bajnokságon nem jutott a négy közé, az utolsó fordulóban kikaptak a házigazda dánoktól. S bár ez volt az egyetlen vereségük, a szövetség a találkozót követően, a torna közben felmentette Martínt. Ez megalázó búcsú volt. 

Rá két hónapra viszont bejelentették: Ambros Martín 2021 nyarán visszatér Győrbe. Ám a csapat májusban 9 góllal kikapott a Ferencvárostól, és távoznia kellett Danyi Gábornak. Martín így korábban érkezett, már az idényt vele fejezte be a csapat. Itt megjegyzem, utólag már okosan: az akkori, Bartha Csaba-féle vezetés nem járt el kellő körültekintéssel, mikor korábbi edzőjét kereste meg a feladattal. Egy alaposabb helyzetelemzéssel kiderülhetett volna, ez az Ambros már nem az az Ambros. 

Megváltozott a korábbi sikeredző 

Az akkor is látható volt, hogy összességében a spanyol edző számára a két győri korszaka között eltelt idő nem a sikerekről szólt. Vélhetően ez mentálisan is megviselte a korábban győzelmekhez szokott trénert. Ennek számos jelét tapasztalhattuk. 

Már a győriek elleni BL-döntőn is izgágább volt a szokásosnál, aztán a visszatérése után is volt néhány meghökkentő momentum a viselkedésében. Gondoljunk például a dulakodásra Elek Gáborral, majd kiakadása a büntetés miatt (itt mutatkozott az első véleménykülönbség közte és a klub vezetése között), majd idén tavasszal az ugyancsak meghökkentő összeborulása a Fradi mesterével.  

Nyilatkozatai is épp olyanok voltak, mint a csapat teljesítménye: ingadozó. Egyszer szenvedélyes, érzelmes, majd önmarcangoló és tárgyias. Gondoljunk arra, ahogy tavaly idény végén megkövette Hátra Noémit a mellőzése miatt. Sokra ment vele a fiatal játékos. 

Az I-re a koronát a mostani idény utáni nyilatkozatával tette fel, melyben a szövetséget kritizálta, mondván hátránnyal sújtja az Audi ETO-t a Ferencvárossal szemben. Bármennyire is adnak neki ebben igazat a győri szurkolók, egy felelős vezető nem tehet ilyet. Mert a klub érdekeit sértheti, hiszen a szövetségtől jelentősen függ anyagilag is, például a Szerencsejáték Zrt.-től kapott támogatok elosztása révén. Nem véletlen, hogy a klub vezetése rögvest elhatárolódott.  

Persze minderről egy szó sem esne, ha az Audi ETO megnyerte volna a BL-t. De nem nyerte meg, és ez bizony legnagyobb részt a vezetőedző ténykedése miatt alakult így. Érthetetlen húzásai, illetve érthetetlenül elmaradt húzásai miatt.  

Ragaszkodott téves beidegződéseihez 

Megmagyarázhatatlan például Linn Blohm mellőzése az egész szezonban, különösen a BL-ben. Rendre kevesebb játékidőt kapott, mint Broch, és Brattset visszatérésével ez csak fokozódott. Ezzel együtt a bajnokságban a svéd lett a csapat legeredményesebb játékosa, Nze Minkoval együtt. A mindig jó lövőátlagot hozó beálló ugyanakkor a Vipers ellen egyetlen gólt sem szerzett, de azért, mert egyetlen lövésre volt csupán alkalma. S ha már a beállóknál tartunk: három klasszisa van az Audi ETO-nak, ennek dacára Ambros Martín meg sem kísérelte a kétbeállós játékot. Ami pedig erős fegyver lehetett volna egy-egy rossz széria megtörésére. 

Aztán nehezen magyarázható a szélsőjáték hiánya is, négy válogatott játékosa van a csapatnak a két poszton. A Vipers ellen az összesen 5 kísérlet 3 gólt hozott. Az ETO a szezon két legnagyszerűbb győzelmét a Ferencváros és az Odense ellen aratta Győrben. Mindkét meccsen 8 gólt lőttek a szélsők, 11, illetve 10 próbálkozásból (ezek között akadt persze egy-két indításgól is). Akkor mintha szándékosan játszottak volna többször szélre, széthúzva ezzel a védelmet. Vajon miért nem történt így az MVM Dome-ban? 

A legtöbben pedig azt vetik az edző szemére, hogy túl sokat játszatta Ryu-t. Nem szabad egy játékos nyakába varrni egy vereséget, de tény, hogy a dél-koreai gyengén teljesített az Final4 mindkét meccsén. Viszont az, hogy egy játékos mondjuk 15 percen át rosszul játszik, az első sorban az edző hibája, mert hagyja. Főleg akkor, ha rendelkezésére áll néhány, azon a poszton bevethető játékos a kispadon, aki alig várja, hogy bizonyíthasson. Itt természetesen főleg Grosra gondolok, akinek jóval több időt kellett volna a pályán töltenie. De szóba jöhetett volna Hansen és Despotiović is. 

A szezon előtt azt ígérte a spanyol mester, hogy ismét sziklaszilárd lesz a csapat védelme. Tervel érkezése is ezt ígérte. Nos, ez néhány meccsen sikerült csak a szezonban. Az, hogy a Vipers ellen egy félidőben 23 gólt kapott a csapat, minden várakozást alulmúlt. Pedig az alapanyag, a játékosállomány rendelkezésre áll. Mégsem állt össze ezen a sorsdöntő meccsen csapattá. És a tréner tehetetlenül nézte ezt végig. Jól látszott, hogy a rendkívül gyors játék a norvégoknak kedvez, csökkenteni kellett volna a tempót. De nem változtatott, a cseréket sem kezelte hatékonyan. 

Nagyon úgy tűnik tehát, hogy Ambros Martín felfogása ma már kevés, nem elég rugalmas, nem elég bátor, elment mellette a kézilabda. 

Alaposan átrendeződtek az erőviszonyok  

Az egyértelmű, hogy a Vipers zsinórban három BL-győzelmével megcáfolhatatlanul letaszította a trónról a győrieket. Viszont az is tény, hogy még mindig az Audi ETO a kupasorozat legújabb kori történelmének legeredményesebb csapata. 

A Bajnokok Ligája 2014 óta zárul négyes döntővel, a győrieknek négyszer sikerült az elsőség. Ennél is nagyobb eredmény, hogy csak egyszer, 2015-ben fordult elő, hogy az ETO nem jutott be a négy közé. Érdemes visszaidézni, mely csapatok szerepeltek akkor Budapesten: ŽRK Budućnost Podgorica, Vardar Szkopje, Larvik HK és Dinamo Volgograd. Hol vannak már ezek a csapatok, és holt tart az Audi ETO? 

Alaposan átalakult tehát a Bajnokok Ligája. Azokban az években, amikor a győriek sorozatban nyerték a kupát, egy-két kiemelkedő csapat jöhetett szóba igazán komoly riválisként. És nem mellesleg az a veszély is fenyegetett, hogy amolyan kelet-európai versennyé kopik az egész torna, néhány oligarcha terepe lesz. Szerencsére nem így történt, több északi és francia csapat is sokat fejlődött, s jutott a trónkövetelők közzé.  

Az idei kiírásban akár 6-8 csapat is bízhat abban, hogy eljut a négyes tornára, közel ugyanakkora eséllyel (és oroszok még nincsenek is köztük). Bizony, a Final4-ba kerülést is sikerként kell már értékelni. Ott pedig egy-egy meccsen bármi lehet, győzelmet ígérni tehát felelőtlenség.  

A Győri Audi ETO KC számára viszont jövőre sem lehet más a cél, mint a győzelem. 

(A klub visszatekintése itt olvasható.)