Tóth Jokkát gyászolja Mosonmagyaróvár

A kissé sietős beszédű „Jókká” a focipálya mellett, pontosabban a pályán nőtt fel Mosonmagyaróváron, balszélsőként kezdett a Mosoni Vasasban, majd lett balhátvéd, s innen eljutott az ifiválogatottságig. Innen került először 1969-ben Pécsre, majd 1975-ben Újpestre, ahol 1984-ig 268 mérkőzésen játszott, 3 gólt szerzett. 1984 és 1986 között az MTK-VM színeiben szerepelt az élvonalban, majd a finn IF Kraft csapatában fejezte be a labdarúgó karrierjét. 1986 novemberétől, a finn bajnoki szünet idején az Erzsébeti SMTK színeiben szerepelt a területi bajnokságban.

Több poszton is játszott, kezdetben balszélső, volt majd balösszekötő. A válogatottban már balhátvédként került be és pályafutása végén középhátvéd poszton is játszott. Remek védő volt, igazi nyerő típus, olyan, aki a védekezés mellett nagyszerűen vett részt a támadásépítésben is A magyar válogatottban 56 alkalommal szerepelt 1974 és 1983 között és egy gólt szerzett. Az 1978-as argentínai és az 1982-es spanyolországi világbajnokságon szereplő csapat tagja, kétszeres magyar bajnok és kétszeres Magyar Népköztársasági Kupa győztes volt.

Dunai III Ede búcsúja Tóth Jokkától

Nem sűrűn találkozunk, talán kéthetente. Általában csak akkor, ha az Újpest otthon lép pályára, tudjátok, a Megyeri úton.

Most szombaton újra hazai pályán játszunk, úgyhogy megint beszéltünk. Ám mindeközben értesítés érkezett a laptopomra.

Először oda se figyeltem rá, mert egy másik legendával (apámmal) beszéltem, és itt minden szóba került. Az Újpest halvány szereplése, a Fradi kiesése, Törő és Kard elvesztése.

- Öt beállosóm volt - mondta apám, és elkezdte számolni. Sala, Vici, Sumi, Dongó, Kard... sőt, néha Jokka is behúzódott.

Jokka...

- Megmondom őszintén, eleinte nehezen tudtam megszokni őt a bal oldalamon. Lelkes volt, gyors volt, de túlizgulta a meccseket.

Az első néhány mérkőzés után meg is kérdeztem Várhidi Pali bácsit:

- Muszáj volt idehozni Pécsról ezt a fickót?

Pali bácsi rám nézett, és így szólt:

- Ede, ez a csávó melletted sokszoros válogatott lesz...

Pali bácsinál nagyobb edzőt keveset ismertem, de ekkor azt mondtam magamban, hogy nyilvánvalóan félrebeszél, ám így válaszoltam:

- Mellettem mindenki az lesz...

Aztán Jokkával elkezdtünk egymás mellett játszani. Rendben, nem volt labdazsonglőr, de kevés ilyen futballistát ismertem. Megszakadt, szinte meghalt a pályán. És gyors volt, és erőszakos volt. Nem mellékesen, azt csinálta, amit kértem tőle...

- Jokka, ha megszerezted a labdát, azonnal add ide nekem.

Hihetetlen fickó volt. Én, mint söprögető, világéletemben ilyen balbekkről álmodtam. Hallgatott rám, sosem kérdezett vissza, sőt...

Megfogadta a tanácsomat... Mert azt a bizonyos labdát valahogy mindig megszerezte...