Vébé szubjektíven: A szervezettség diadala a minőség felett

A hozzávalók: 

1. Két nagykanál szervezettség

Ötvédős rendszer, a szélek lezárva, a csapat 30 méteren belül védekezik, a játékosok pár méterre helyezkednek egymástól, kisegítve társukat a védekezésben. Az ellenfélnek nem marad területe, fokozatosan elbizonytalanodik (lásd Japán győzelmét Spanyolország ellen). 

2. Ha lehetőség nyílik, gyors és hatékony ellencsapások

Nem szabad feladni sem teljesen a támadás lehetőségét, ha megérzi valamelyik csapat a vérszagot (értsd. az ellenfél labdavesztését), a gyors játékosok kontráznak. Lehet, hogy csak félidőnként kétszer, de abból egyet legalább góllal kell befejezni. 

3. Pontrúgások, mint fontos esély

Minden szabadrúgást meg kell becsülni az ellenfél térfelén, kapu felé kell ívelni, hisz ez is egy lehetőség. Nincs kontra, a támadást be kell fejezni, ha nem sikerül egy lövéssel, akkor sárga lap sem drága egy szabálytalanságért. 

4. Végy egy megbízható kapust!

Nem véletlenül fogta a fejét az iráni kapitány, amikor az első meccsen kapusát le kellett cserélni, hisz ezeknek a csapatoknak kulcskérdés, hogy bravúrt bravúrra halmozó hálóőr legyen a kapujuk előtt. Ilyenből általában nincs sok a készleten. 

5. Egy csipetnyi szerencse

Azért Japán mindkét győzelménél áldhatták Fortunát is, hisz sem a németek, sem spanyolok ellen nem nekik állt a zászló, s gyakorlatilag 2-2 támadásból dupláztak mindkét meccsen. Ugyanez elmondható a szaúdiakról is Argentína ellen. 

6. Ha mindez megvan, gyúrd össze, hagyd megkelni!

Ha összeállt a kép, minden kirakós a helyén, akkor jöhet egy-egy ilyen kiugró eredmény. A képességek hiányát azonban csak ideig-óráig egyenlíti ki a szervezettség, amikor már nagyot álmodhatnának, a szerencse is átfordul balszerencsébe. Marokkó vébé győzelmére még mindig ne tegyünk nagy pénzt!