Vébé szubjektíven: A végletek napja

Csütörtökön megszületett a világbajnokság negyed 0-0-ja (Uruguay-Dél-Korea). Ezzel eddig minden negyedeik meccsen nem esett gól. Ilyen sok még soha nem volt a vébék történetében. Nekem eleve herótom van az óvatoskodásból, ami alapvetően jellemzi a mai futballt. Sajnos a sikeres futballt. Egy átkozott cselt nem szabad megcsinálni, nehogy elveszítsük a labdát. Inkább hátra a középhátvédnek. 

Volt viszont egy találat a Svájc-Kamerun találkozón. Azt az egy gólt pedig éppen egy kameruni születésű fiatalember szerezte. Ilyen a világ. 

Nem kizárt, hogy 0-0 lett volna a Portugál-Ghána is, de az első találat beindította a gólgyártást. Az más kérdés, hogy az első gól tizenegyesből született. S a bíróval, a VAR-ral és a magyar tévé riporterével ellentétben én nem láttam egyértelmű szabálytalanságot, és nem ítéltem volna büntetőt. Amit aztán C. Ronaldo keményen belőtt. És itt jegyezzük meg: felülmúlhatatlan a teljesítménye, öt vébén is gólt szerzett. 

Nem tudtam élőben végignézni ezt a meccset, ezért beállítottam a tévémen a felvételt. És persze nem kalkuláltam bele az immár törvényszerű hosszabbítást, így a meccs vége nincs is meg (jó tanács: az értékelő műsort is fel kell venni, abban lesz a meccs vége). Pedig történt egy és más az utolsó utáni percekben is, hajszál híján egyenlített az afrikai csapat. Ez lett volna a vébé potyagólja, de a ghánai csatár elcsúszott a döntő pillanatban. Pech és mák. 

A végére maradt Brazília, amely biztosan verte a semmilyen szerbeket. Két fontos momentum történt szerintem, egy szép és egy csúnya. Az egyik a vébé eddigi legszebb gólja Richarlisontól, nehéz lesz megfejelni. A másik pedig Neymar sérülése, aki ellen kilencszer szabálytalankodtak a szerbek. A meccs után közölt képek alapján nem biztos, hogy azzal bokával tud még játszani ezen a tornán. A legnagyobb hiba az lenne, ha sérülten játszatnák, mint anno Ronaldot.