Vébé szubjektíven: Karnyújtásnyira a 2018-as döntő visszavágója

A vébé első körében a gól nélküli döntetlent hozó horvát-marokkó csata után sokan fanyalogtak (még a horvát sajtó is), pedig már ott is látható volt a két csapat legfőbb erénye: a szervezettség (mely akkor ki is oltotta egymást). Leszűkítik a területeket, nincs 30-40 méternél nagyobb távolság a belső védő és a középcsatár között, s ez különösen a gyors, technikás csapatok ellen kifizetődő, hisz nincs hely, nem tudnak cselezni, futni. A sikerhez emellett kellett a kevés kockázatvállalás, a hibák minimálisra csökkentése és ezzel összefüggésben egymás kisegítése. Egyet azonban ne feledjünk: a horvátoknál Modric, Kovacevic, Brozovic és Gvardiol világklasszis, s még több minőségi játékos szerepel a csapatban. A magyar sajtó Fradi-szimpatizáns része a vébé előtt a Mmaee-testvéreket követelte a marokkó csapatba, majd csalást kiáltott, amikor egyikük sem utazhatott Katarba. Így "csak" maradt nekik két sevillás (Bono, El-Nesyri), egy Fiorentina (Amrabat), egy PSG (Hakimi) és egy Chelsea (Ziyech) játékosuk. Plusz francia első osztályban szereplő futballisták (például Boufal). Szóval a szervezettség mögé komoly minőséget tudtak kiállítani. 

Ez lett a veszte a braziloknak, a spanyoloknak és a portugáloknak is. Nem volt elég a tikitaka, a Joga Bonito, a megvillanó sztárok. A brazilok elkövették azt a hibát, hogy 1-0-nál öt perccel a vége előtt támadtak, labdát vesztettek és  fellazultak. A portugáloknak egy komoly kapusbaki lett a veszte, a spanyolok pedig magukat altatták be a labdajáratásba. Ilyen hibákat sem Horvátország, sem Marokkó nem követett el. Hogy érhet-e akár döntőt is ez a játékmód? Akár. A horvátoknak feltétlenül. Ha sikerül, jó eséllyel megismétlődik a 2018-as finálé.