Vébé szubjektíven: Messi, a csapatember

Mert mi is történt? Volt egy tizenegyes, amit a horvátok utólag vitatnak, aztán egy szerencsés gól, ez el is döntött mindent. De nem tudom, hogy mi történt volna, ha nincs az a tizenegyes. Jogosnak tűnt, nem az a kérdés, hanem az, hogy ha nem kerül hátrányba Horvátország, és Argentína nem játszhatja azt, amire eleve készült, akkor hogyan alakul a meccs.  

Kimondható, hogy a dél-amerikaiak a saját fegyverükkel győzték le déli szomszédainkat. Különösen igaz ez, ha a brazilok elleni meccsükre gondolunk. A tegnapinál lényegesen defenzívebb játékkal úszták meg a meccset, tizenegyesekkel pedig kiütötték a legnagyobb favoritot. De Argentína más volt tegnap este, mint Brazília. Számomra a játék két elemében biztosan jobbak voltak ősi riválisuknál.  

Egyrészt olyan taktikával játszottak, amire a horvátok sem gondoltak. Hagyták az ellenfelet támadni, és gyors lerohanásokkal operáltak. A horvátok partnerek voltak, sokkal nyíltabban játszottak, mint eddig bármelyik meccsen. Pedig pont most nem lett volna szabad. Különösen a második gólnál látszott az argentinok terve. A labda megszerzésének pillanatában meglódult hat játékosuk, elképesztő tempóban indultak a kapu felé. És amikor a félpályához értek, a passzt adó Messi elesett, másik két csapattársa pedig visszakapcsolt. Mert tudták, hogy azok hárman ott elöl megoldják, kapuig viszik a támadást. Ezt beszélték meg ugyanis. 

A harmadik gól pedig Messiről szólt, elképesztő szólója után született. És ez az, amiben szintén jobbak az argentinok: van egy Messijük, aki a csapatért játszik, nem önmagáért. Az más kérdés, hogy egy egész csapat játszik érte.