Vébé szubjektíven: Ronaldo a portugálok csapdahelyzete

Manchester United szurkolóként hét szűk esztendő után szinte megváltóként vártam Cristiano Ronaldo visszatérését kedvenc csapatomhoz, s bár lelkem mélyén sejtettem, hogy ha nem megy majd a csapatnak és a sokszoros aranylabdásnak a szekér, lesznek vele kapcsolatban nehéz percek. Idén tavasz végén aztán alig vártam, hogy megszabaduljon tőle az United, mert a kiváltságok még neki sem járnak, s bár voltak dolgok, amiben igaza volt az elhíresült interjúban, összességében a klub szerintem csak nyert vele, hogy közös megegyezéssel végül távozott. 

A Cristiano-féle hisztikezelés gondjaival most a portugál válogatott szembesülhet. Eleinte nem is volt semmi baj, a csapat nyert, C kezdett, tiziből gólt is lőtt, de a játéka már nem volt az igazi. A népnek mindig igaza van, márpedig Portugáliában már a többség kispadon látta volna inkább a világsztárt. A szövetségi kapitány is így döntött, érkezett tegnap a középcsatár pozíciójába Ramos, aki belőtte magát a kezdőbe három góljával. Ronaldo az utolsó húsz percre beszállt, de pechjére addigra a csapat már leengedett, a végén még Leao is inkább kapura lőtt, mint neki passzoljon. Az ötszörös aranylabdás a meccs után aztán rögtön az öltözőbe ment, miközben a társai még percekig maradtak, együtt ünnepeltek a szurkolókkal.

Fernando Santos most lesz igazán bajban: Ramost triplázás után kitenni a kezdőből őrültség lenne. Ronaldo szélen már nem tud játszani, tehát tuti számára a kispad Marokkó ellen. A világsztár - ahogy ez az Unitedben is történt - könnyen bedurcizik az új helyzetén, rosszab esetben szétbombázhatja az öltözőt. Manchesterben azt állította, nem tisztelték: ez nála azt jelenti, a kispadra ültették. A tét nagy, a bombaformában lévő Portugáliának hatalmas csapás lenne, ha megbomlana az egység azért, mert egy világsztár nehezen törődik bele, hogy elrepültek az évek, megkopott a gyorsaság, már nem körülötte forog a világ a futballelit csúcsának közelében.