Válságértekezlet Dunakilitinél, vészhelyzet Szigetközben (5.rész)

Nem félek a Duna elrekesztésének következményeitől - nyilatkozott a szlovák rádióban Julius Binder, a pozsonyi Vízgazdálkodási Beruházó Vállalat igazgatója 1992. október 28-án. Eközben Szigetközben már minden csepp vízért küzdeni kellett, holott még csak négy napja terelték el a Dunát, s ígéret volt arra, hogy még hónapokig megfelelő vízmennyiség érkezik a magyar oldalra. Ehelyett drasztikusan csökkent a vízszint, Dunacsúnynál az érkező 1400 köbméterből csak 300 engedett át Csehszlovákia.

Súlyos hiba volt kiadni a vízkormányzás kulcsát a kezünkből 

A válsághelyzetben aznap délelőtt Dunakilitire érkezett Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, valamint a diplomáciai testület több mint hetven tagja. A miniszter társaságában volt dr. Tardy János helyettes államtitkár, dr. Tompás Géza miniszteri biztos, dr. Tóth János biológus, valamint a régió környezetvédelmi és vízügyi szervezeteinek vezetői, dr. Kárpáti László, a Fertő-tavi Nemzeti Park igazgatója, Gerencsér Tivadar, az Észak-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatója, Jakus György, az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója, de ott volt Botos Gábor, a megyei közgyűlés elnöke, valamint a szigetközi települések polgármesterei. Utóbbiak jelezték: vészhelyzet van. Súlyos hiba volt, hogy kiengedtük kezünkből a vízkormányzás lehetőségét - hangsúlyozták. 

A zöld lobbi erősebb volt

A miniszter úgy vélte, ha néhány héten belül nem történik a Szigetközben érdemi javulás, fennáll a veszélye annak, hogy visszafordíthatatlan károk keletkeznek. Keresztes K. Sándor hajlandó volt meghallgatni a helyiek szakmai érveit, ki is állt mellettük, észszerű kompromisszumot keresett a szomszédos országgal, de itthon a vízlépcsőellenes zöld lobbi erősebb volt, s ez Keresztes politikai karrierjébe került. Máig állítja, ha az Antall-kormány elfogadta volna az általa javasolt egyezséget (amely nem adta volna ki az Nagy-Duna vízellátást a kezünkből), akkor nem lennénk ilyen vert helyzetben. 

Martonyi illúziói

Eközben Martonyi János külügyi államtitkár - miután Csehszlovákia milliárdokat fektetett Bős és Dunacsúny megépítésére, az üzemvízcsatorna kialakítására - még mindig arról beszélt, hogy visszakpjuk a teljes vízmennyiséget és a Hágai Nemzetközi Bírósággal "fenyegetett." Így foglalta pontokba a tárgyalási alapelemeket: 

1. A munkák leállítása.

2. A magyar fél visszakapja a hagyományos vízmennyiséget mindjárt Pozsony alatt, amint a Duna belép magyar területre. A gát áll, a víz megmarad, ez a lényeg. Ez a probléma órák kérdése.
3. A legsürgősebb problémák kezelésére háromoldalú szakértőcsoport alakul: az EK bizottság három képviselője, egy magyar és egy csehszlovák illetékes lenne benne. Ez hetek kérdése.
4. A felek jogi kötelezettséget vállalnak, hogy nemzetközi vagy választott bíráskodás elé viszik az ügyet, és az ítéletet kötelezően elfogadják. Mi továbbra is a Hágai Nemzetközi Bíróságot részesítjük előnyben.

(Harminc részben, 30 napon keresztül mutatjuk az elterelés utáni napokat, következményeket, szemtanúk, szakemberek és döntéshozók emlékeznek vissza a történtekre).