A karácsony is a Paradicsomban kezdődött

A szenteste két ünnepi  momentumot is magában foglal, s ezeket az egyház nagy körültekintéssel kapcsolta össze. Bibliai ősanyánknak és ősapánknak, Ádámnak és Évának a nevenapja,  a nyugati keresztény kultúrkörben Jézus születésének előestéje is december 24-ike. Ősidők óta ünnep volt a téli napforduló, a 325-ben összeült niceai zsinaton pedig  meg is határozták, mikor van húsvét, és mikor született Jézus...

Az elmúlt évszázadokban persze a karácsony is az emberrel együtt változott. Jól el is távolodott a lényegtől, de hát mindenki másban látja a boldogulást, meg az ünnep szépségét  is. Magyarországon pedig rengeteg néphagyomány, babona és szép szokás kötődik a karácsonyhoz. 

A fenyőfát például csak december 24-én volt szabad bevinni a házba, mert ha hamarabb tették, akkor kapzsiságukkal felhívták magukra a gonosz szellemek figyelmét. Régen csak egy ágat vittek a szobába, annak reményében, hogy kizöldül. A középkori templomokban piros almával és - a kígyó szimbólumaként - lánccal emlékeztek meg Ádámról és Éváról. Az ágból lett a karácsonyfa, a láncból a csillogó szalagok, az almából a díszek.

A magyar népi hagyományban ezen a napon nem volt szabad kölcsönadni, mert ez elvitte a szerencsét. Ezen az éjjelen merítették az  aranyos vizet, melynek egészségvarázsló szerepet tulajdonítottak. Egyes vidékeken az éjféli mise alatt a pásztorok körbejárták a templomot, és ostorcsattogtatással, kürtöléssel igyekeztek a gonoszt távol tartani. A háziállatoknak piros almát adtak, hogy egészségesek maradjanak. 

Régen december 24-én böjti vacsorát ettek, s hitték, hogy a karácsonyi asztalon található ételek fontos szerepet játszanak. Bab, lencse, káposzta, hal, kalács, gyümölcs került az ünnepi asztalra. Ha ezek valamelyikéből fogyasztottak, annak sok pénzt tulajdonítottak. Éjjelre azonban a mákos bejgliből, mákos gubából valamennyit az asztalon hagytak a hazalátogató halottaknak, angyaloknak, hogy legyen mit enniük. Szentestére ma is gyakori ételek többek között a mákos guba, a hal, a halászlé, és a töltött káposzta. A magyar hagyományokban a halpikkely gazdagságot jelentett a következő esztendőre.  (Most lassan az a  gazdag, aki meg tudja venni...)

Az ma is jellemző, hogy az ünnepi asztal különleges díszítést kap, ínycsiklandozó finomságok kerülnek rá, és a gyerekek izgatottan várják az estét, az ajándékozást. A karácsony egyik legszimbolikusabb jelképe lett a karácsonyfa. Német eredetű a szokás, ahogy az adventi koszorút is egy evangélikus németalföldi lelkész "találta fel". Magyarországon Brunszvik Teréz állított először feldíszített fenyőfát 1824-ben. Kezdetben ehető díszekkel ékesítették, főleg almával, a bőséget szimbolizáló dióval, mogyoróval, ostyával, mézes pogácsából készült figurákkal és gyertyát is helyeztek az  ágakra. A karácsony persze elképzelhetetlen szaloncukor nélkül is, ami - kevesen tudják - tipikus magyar karácsonyi édesség.

Az ajándékozás a karácsonyfa-állítás szokásánál is újabb. Talán onnan ered, hogy  a betlehemezők régen kaptak apró jutalmat: ételt, pár fillért.  Aztán egyre nagyobb és több lett az ajándék. 

De hogy mi is az ünnep lényege? Több száz éve megfogalmazták már: az öröm és békesség, a család és gyermekség, az otthon és szülőföld ünnepe.