Villanyszerelős bűnper: Ahogy beszél a tanú, átérzem, hogy halt meg a férjem (GALÉRIA)

Ha igaz, amit a tanú elmond, hátborzongató a történet, hiszen akkor ugyanaz játszódott le már 2011-ben Tóth Lászlóval, az É. Imrének dolgozó szobafestővel, mint ami a vád szerint később O. Vilmossal és M. Zoltánnal. 

A tanú azt vallja, hogy É. Imrének ő is 2008-től dolgozott, hol fizetett, hol nem, volt 1000 euróval is tartozott neki. De mert ő volt a megbízó – vagy főnök, ha úgy tetszik, nem fenyegette meg, hátha elveszíti a bevételi forrást. Ekkorra már megelégelte a dolgot, É. Imre tartozott neki 400 euróval, és azt beszélték, a Szent Imre úti benzinkútnál megadja.  

Tóth László paprikás hangulatban hallgatta végig É. Imrét, „nézz a szemembe!” – szólt hátra. 

„De ott jött azzal, hogy menjünk el az ügyvéd ismerőséhez, írjam alá, hogy nincs több követelésem, mondom jó, menjünk. De nem az ügyvédhez mentünk, hanem az ikrényi tanyájára, mondta, hogy bemegy, valamit még elrendez. Bejárt a kocsival, és azt akarta, hogy kövessem a kapun keresztül. »Gyere, gyere!« – mondom: nem megyek. »Na, gyere be«, - de én azt feleltem, hogy intézze csak a dolgait, nem érdekel engem, mit csinál,, addig szívok egy cigit.”  

Egy téglarakáshoz ment, aztán előjött, szembefordult velem és egy pisztolyt, egy kis maroklőfegyvert fogom rám” Hallottam, a csettenést, kétszer is, mert újra rám fogta, de nem sült el. Azzal jött felém, hogy »mi van, fenyegetsz, fenyegetsz?«, és így fogta rám – mutatta jobb kezével. „Pedig semmilyen fenyegetésről nem volt szól, csak a pénzemet akartam megkapni.” 

„Ezután – vallotta Tóth László – szaladtam az életemért, ahogy tudtam, két órán keresztül futottam hazáig. Először nem mertem a felüljárónak rohanni, mert onnan nem tudok eltűnni, ha autóval utánam jön. De minden árokban kúszva mentem, lebuktam, ha autó jött, mert mindig azt hittem, hogy ő jön.”    

É. Imre azt állítja, ez hazugság, a tanú akkor is sokat ivott, ő csak egy négyszögletű lakatot vett elő. 

„Azt mondod, hogy én egy lakat miatt szaladtam két órát?” 

Hogy mi játszódik le a te fejedben, azt én nem tudhatom, neked sok pszichés problémád volt.” – felelte, amivel láthatóan ütni kész állapotba hozta Tóthot és szemlátomást élvezte ezt É. Imre.  

A vádlott egyébként fizikailag rossz állapotban volt, viszont aktívan figyelt és ezúttal még jegyzetelgetett is. 

Dr. Takács Róbert ügyész láthatóan egy szavát sem hiszi a vádlottnak.    

A pisztolyos esetre nem lenne más tanú, és bajos volna bizonyítani, csakhogy állítólag az eset után a vádlott elbüszkélkedett egy közös ismerősnek ezzel. A másik férfit nemrég ki is hallgatta a bíróság. A szobafestő senkinek nem beszélt minderről, csak évek múlva pakolt ki kollégájának, aki ekkor elárulta: É. Imre hencegett neki azzal, hogy pisztolyt fogott rá és a Rábába dobta a telefonját is, ami a futás közben kiesett.  

É. Imre most ezt is azzal akarta elintézni, hogy a másik tanú is sok rövidet iszik. 

A villanyszerelő, M. Zoltán testvére utána az Új Szó Nálunknak ennyit mondott: hol van ebben a védekezésben a logika, miért állítaná ezt a tanú, ha nem azért, mert igaz?” 

M. Zoltán felesége, aki lányával és a többiekkel együtt gyászol, nehéz perceket élt át. Nekünk utána így fogalmazott: „ilyenkor nemcsak újra éljük a férjem elvesztését, hanem beleérezzük magunkat a helyzetébe, ugyanez történhetett vele is. Csak nem volt olyan szerencséje, hogy nem sül el e pisztoly. 

Galéria

+2