Kiss János: mintha a szüleimet vesztettem volna el

– Pár perccel ezelőtt értesültem a haláláról, nem tudtam még elhinni, annyira megrázott. Ezt valóban így kell elképzelni: olyan, mintha az embernek a szülei közül távozna valaki – vallotta Kiss János. – Ahogy a Jutka elvesztése is borzasztó tragédia volt, most ő is utánament és ez a korszak teljesen lezárult – mondja a két ember – Gombár Judit és Markó Iván – haláláról, akiket sokszor hívott Kiss János az „apánknak és az anyánknak.”

– A mi kapcsolatunk egészen hihetetlen volt, a balett megalakulása óta ő tartozott hozzá a fiatalságunkhoz, a sikerünkhöz. Az életünk meghatározó élménye – mondja a művész, akit arról kérdeztünk, találkoztak-e az elmúlt években.

– Sajnos nem tudunk találkozni, én meghívtam őt a Győri Balett negyvenéves jubileumára, nem jött vagy nem tudott eljönni. A halála óriási veszteség akkor is, ha már évek óta nem alkotott. Hihetetlenül nagy korszak az, ami a nevéhez fűződik a magyar és a világ táncművészeti életében, és mi soha nem fogjuk őt elfelejteni.

– Csak a szépre tudok emlékezni, a megbocsátásra szükség van a folytatáshoz – feleli arra a kérdésünkre, hogy egészen megbocsátott-e ezzel mindent a mesterének.

– Én egyáltalán nem is szeretnék arra emlékezni semmivel kapcsolatban, ami nem volt szép, mert vele kapcsolatban minden, ami szép volt, csak előre vitt mindannyiunkat. Kimondhatatlan, hogy mennyit köszönhetünk mind az ő tanításának, mai napig táplálkozunk abból, amit átadott nekünk.