Ürítik az Arrabona Ételbárt, vajon mi lesz a Győr-képpel, az étlapokkal, a sütővel? (GALÉRIA)

Berreg a csavarbehajtó, dolgozók jönnek-mennek, csörög a telefon a szombaton végleg bezárt Arrabona Ételbárban. A cégvezető, Mike Zoltán el sem engedi a mobilt, folyton hívják: kérdezik a zárásról, jelentkeznek a berendezés elszállítása miatt. Most 9 órára jöttek a bútorosok, 10-re a Pepsi embere érkezett kikötni a gépet, s valószínűleg hétfőn viszi új gazdája a híres sütőt is. A 42 éves kiszolgált darabot, aminek tisztelet jár a benne sült sok millió gombás, sonkás, vadász, magyaros melegszendvicsért. Eredeti a sütő, eredeti a recept. Hiszen tudják jól… 

- Még nem volt időnk felfogni mindezt, gondolkodni. Úgy hagytuk abba a kollégákkal szombaton a munkát, mint az elmúlt hetekben minden nap: lógó nyelvvel. Nem lett volna ereje senkinek pezsgőzni. Valamikor a napokban tartani fogunk azért egy közös búcsúztatót. Én magam is felszeltem egy nap száz kiló kenyeret – mondja Mike Zoltán –, szombaton a koradélutáni zárás ellenére négyszáz szendvicset adtunk el. Sokszorosát a korábban megszokottnak  – avat be forgalmukba az ételbár nélkül maradt vezető, aki szerint a napi menü nélküli szombaton végképp mindent vitt a híres szendvics. Tíz vendégből kilenc azt kért – idézi fel az utolsó napot, amiről mi is beszámoltunk. 

- Mindenkit kiszolgáltunk a zárás napján, emlékszem, a sarokban még befejezte pár vendég az étkezést, és berohant egy társaság, ők csak szendvicskrémet kértek. Kiszolgáltuk őket, aztán bezárt a hely negyvenkét év után. 

- Tizennyolc évesen kerültem ide 1980-ban, a Márkából jöttem át, amikor megnyílt az Arrabona – meséli az egyik felszolgáló, Bancsóné Óvári Ildikó. 

- Soha ne merült fel, hogy máshol dolgozzak, pedig hívtak, de nagyon szerettem itt. Egyébként a vendéglátásban igen nagy szó az, ha valakinek nem kell éjjel dolgozni, és így együtt lehettem a családommal. Most nyugdíjas vagyok, már két éve. Lesz időm unokázni, úgyhogy magamat nem sajnálom, a helyet annál inkább.  

Bancsóné Óvári Ildikó 18 éves korától 42 éven át dolgozott ezen a helyen. Fotó: Laczó Balázs

Megkérdeztük a hölgytől azt is: szokott-e enni a szendvicsből és milyen gyakran fordult elő, hogy maga is leült volna ezekhez a szintén ikonikus asztalokhoz. 

- Soha nem ültem le. A szendvicseket viszont mi is imádtuk, reggelire rendszeresen ettünk belőle. Ez az utolsó időszak olyan volt, mint a nyolcvanas években, csak fiatalabbak voltunk és többen dolgoztunk akkor. Mindig akadtak vendégek, akik csodálkozva kérdezték, hogy nem adunk-e sorszámot – meséli mosolyogva. – Arra sosem volt szükség. Adjuk abba a sorrendben, ahogy bekerült a kenyér a sütőbe, az arcokat pedig mindig megjegyeztük.  

Mike Zoltán cége megmarad, a telephely viszont megszűnik. Mögötte az étlap muzeális darab lesz. Fotó: Laczó Balázs

Mike Zoltántól úgy tudjuk: több dolgozót is elhívtak, s nem kell egyelőre senkit a munkanélküliségtől félteni, a cég egyébként megmarad, csak telephelye nélkül. (Más helye nem volt). A kollégák kitöltik az időt, s egyelőre senki nem tudott a jövőn gondolkodni, annyira sűrű volt a jelen – mondja. Még maga számára is korai a folytatásról beszélni – feleli kérdésünkre – de arra az esetre, ha a vendéglátási tevékenységet folytatná – természetesen megfordult a fejében, hogy akár kiszállítást is lehetne végezni. Elvégre van egy-két jó recept… 

Akármi is fog ebből kisülni, az biztos, hogy új sütőben, mert a tiszteletre méltó készüléket jelképes összegért egy vendéglátósnak adták el, ma már egy kicsit energiaéhes ez a nagy veterán. A rézlapos fali étlap relikvia lesz egy vendéglátói gyűjteményben, ajándékba adták egy gyűjtőnek. A levitézlett, retró étlapokból pedig minden kolléga emlékbe vitt egyet, s kapott belőlük egy vendég is. A bútorokat a cég eladja, nincsenek jó állapotban, érdekességük egyébként, hogy anno Mike úr kívánságára a felkeresett balatoni bútorgyár nem tudott ilyen készíteni, viszont a gyárigazgató hölgy az iparos férjéhez irányította őket, aki vállalta. 

Az 1566-os Győrt ábrázoló metszetet az Arrabona volt dekoratőre, Hamama Fadi tapétázta, hogy az „Arrabona” név patinája megjelenjen képileg is a falon. Most tanakodnak, hogy mi legyen vele, levehető-e egyáltalán sérülés nélkül. A sem biztos – mondja Mike Zoltán –, hogy a tábla kifér az ajtón. 

Galéria

+5