Kempelen Farkas – akit a sakkozógépről ismerünk, de élete annál is különlegesebb volt

A Kempelen csalág valószínüleg a 17. században vándorolt be Magyarországra Írországból, és Győr környékén telepedtek le. Wolfgangus Franciscus de Paula von Kempelen néven született Pozsonyban, katolikus ősei Írországból vándoroltak ki. Egyszerre három nyelven, magyarul, németül és latinul tanult meg beszélni, tanulmányait szülővárosában, majd Győrben, Bécsben és Rómában végezte. Filozófiát, jogot tanult, jártasságot szerzett a művészetekben, a természet- és mérnöki tudományokban, nyolc nyelven beszélt és verselt.

Huszonegy évesen három hét alatt latinról németre fordította Mária Terézia törvénykönyvét, 23 évesen lett udvari tanácsos, 25 évesen a magyarországi sóbányák felügyelője. 1767-ben kormánybiztosként irányította a Bácska betelepítését, közreműködött a pozsonyi hajóhíd építésénél. Megtervezte a pozsonyi vár vízvezetékeit, a schönbrunni kastély szökőkútrendszerét, megoldotta a budai Vár vízellátását – a Duna partján fúrt kutakból a mai Várkert Bazár helyén felállított lóhajtásos szivattyúk húzták fel a vizet. Foglalkoztatta egy Száva-Adria-csatorna építése, ő készítette a budai Várszínház terveit és irányította a kivitelezést.

Számtalan találmánya közül kortársait beszélőgépe és sakkozó automatája nyűgözte le legjobban, nevezték szemfényvesztőnek és zseninek is. A beszélőgépet 1791-ben közreadott, a tudományos igényű fonetikát megalapozó Az emberi beszéd mechanizmusa című tanulmányának igazolására készítette. Gyermekhangon megszólaló, a hangképző szervek működését utánzó masinájában a tüdőnek fújtató, a hangszalagoknak sípok, az orrüregnek nyílások, a szájüregnek tölcsér felelt meg, a hangok képzésekor nyílásokat fedett le és tett szabaddá. A beszélőgép egyetlen megmaradt példánya a müncheni Deutsches Museumban található, Nikléczy Péter és Olaszy Gábor fonetikusok, beszédkutatók által 2001-ben készített élethű és működő mása a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen látható.

Kempelen sakkautomatája, amelyet ő gyermekjátéknak, mechanikai tréfának nevezett, 1769-ben Mária Terézia kérésére készült és kora egyik legnagyobb szenzációja lett. A turbános, kaftánt viselő fabábu, a „sakkozó Török” egy alacsony szekrény mögötti széken ült és az előtte nyugvó sakktáblán „játszott”, szabálytalan lépés esetén reklamált. Az egész világot bejáró gépezet olyan ellenfeleket győzött le, mint Napóleon, II. (Nagy) Frigyes porosz király és Edgar Allan Poe. Mára bebizonyosodott, hogy az automatában egy törpenövésű profi sakkozó lapult, akit Kempelen olyan zseniális mechanikai és optikai trükkökkel rejtett el, hogy a szekrény ajtajának kinyitásakor csak fogaskerekek látszottak. A sakktábla aljára apró mágnestűket erősített, a figurák pedig fémmagokat rejtettek magukban. A bábuk elmozdításakor a tűk megemelkedtek, így a szekrényben kuporgó sakkozó saját kis tábláján követhette az ellenfél lépéseit. A válaszlépést bravúros mechanikai megoldással – a térképek másolására szolgáló pantográf elvét háromdimenzióban alkalmazva – a bábu karja hajtotta végre a fenti, mindenki által látható táblán. A Török a lépések előtt szétnézett, sakk esetén kettőt, matt esetén hármat bólintott, és a források szerint állandóan pipázott: ezzel a trükkel fújta ki a bent égő olajlámpás füstjét. A gépről újságcikkek és tanulmányok százai születtek, de titkát feltalálója életében senki sem tudta megfejteni. Kempelen halála után a német Johann Nepomuk Mälzel, a metronóm feltalálója vette meg, később egy philadelphiai múzeumba került és egy 1854-es tűzvészben megsemmisült.

Kempelen rézmetszéssel is foglalkozott, 1789-től a bécsi Művészeti Akadémia tagja volt. Mindemellett tökéletesítette a gőzgépet, megszerkesztette a turbina ősét. Írógépet konstruált Mozart közeli barátjának, a vak Paradis Teréz ének- és zongoraművésznőnek, valamint mozgatható betegágyat a himlőben megbetegedett Mária Teréziának – ennek is köszönhette, hogy nemesi rangra emelték. A feltalálót 1798-ban, 43 évi szolgálat után nyugdíjazták, s megkapta a Szent Római Birodalom Lovagja címet.

Első felesége két héttel az esküvő után himlőben meghalt. Második felesége oldalán példás családi életet élt, két gyermeke született. Idős korában – vélhetően jakobinus kapcsolatai miatt – I. Ferenc császár megvonta járadékait, így a 18. század egyik legragyogóbb elméje szegénységben halt meg 1804. március 26-án Bécsben.

Életéről 1976-ban Sakk, Kempelen úr! címmel Hajdufy Miklós rendezésében készült tévéfilmsorozat Sinkovits Imre főszereplésével; Szalatnai Rezső róla írta Kempelen, a varázsló című regényét. Az Amazon vállalat egyik közösségi munkaközvetítő szolgáltatásának neve – Amazon Mechanical Turk – a sakkautomatát idézi, ironikusan utalva rá, hogy azokat a feladatokat, amelyeket egy számítógép takarékossági vagy más okból nem tud végrehajtani, ebben az esetben is emberek végzik el az interfész mögött.

Kempelen életét és munkásságát 2007-ben kiállítás mutatta be a Műcsarnokban, ahol látható volt beszélőgépének egyetlen fennmaradt, Németországban őrzött példánya és a sakkozógép rekonstrukciója. 2020-ban Kempelen Farkas, a pozsonyi da Vinci címmel rendeztek nagy sikerű tárlatot életéről a komáromi Duna Menti Múzeumban. (MTVA Sajtóarchívum)