Tudja, pontosan mit ünneplünk húsvét napjain?

A nagycsütörtök (zöldcsütörtök) Krisztus utolsó vacsoráját, elfogatását és szenvedéseinek kezdetét idézi, a katolikus egyházban ez az oltáriszentség szerzésének emléknapja. (Azért „zöld”, mert a böjt okán rendszerint zöld növényt, például spenótot fogyasztanak a hívők.) A nagycsütörtöki krizmamisén kerül sor az olajszentelés szertartására, amikor megszentelik a szentségek kiszolgáltatásakor használt három szent olajat, a bérmáláskor használatos krizmát, a katekumenek (keresztelendők) olaját és a betegek olaját. Az esti „utolsó vacsora miséjén” a Gloria éneklése után elnémulnak a harangok (Rómába mennek), megkezdődik a legmélyebb gyász. A mise végén – amelynek része lehet a lábmosás szertartása – az oltáriszentséget őrzési helyére viszik. Az oltárról mindent leszednek, ez az oltárfosztás, csak a gyertyatartókat és a lepellel letakart keresztet hagyják ott, hogy Jézus szenvedésére és ruháitól megfosztására emlékeztessenek. A református templomokban a nagyhétre fekete terítővel borították le az úrasztalát, esetleg a szószéket.

Nagypéntek Jézus kereszthalálának emléknapja, a legszigorúbb böjt és gyász ideje. A katolikus egyház ősi hagyomány alapján ezen és a következő napon nem mutat be miseáldozatot. A liturgiában felolvassák a Megváltó halálára vonatkozó írásokat, majd a passiót, Jézus szenvedésének történetét, és leleplezik a gyászlepellel bevont keresztet. Nagypénteken szokásos a keresztútjárás, amelyen emlékezetbe idézik Jézus szenvedésének egyes állomásait. A keresztút, avagy kálvária ma szokásos tizennégy állomása (stáció) az 1600-as évekre nyúlik vissza. Nagypénteken a hívők tartózkodnak a húsételektől, a legfeljebb háromszori étkezés során egyszer szabad jóllakniuk. Nagypéntek a nép körében általános tisztálkodási nap: meszelnek, takarítanak, nagymosást tartanak, sok helyen nem gyújtanak tüzet.

Nagyszombat húsvét ünnepének előnapja, az igazi húsvéti ünneplés délután kezdődik. Arra a napra emlékeztet, amikor Krisztus holtteste a sziklába vájt sírban feküdt, de harmadnapra, azaz húsvétvasárnap hajnalára feltámadt. Ekkor van a tűzszentelés, amelyet a húsvéti gyertya- és keresztvízszentelés, majd a vigília mise követ. A tűz Krisztus jelképe, akinek feltámadásával a remény, a fény születését ünneplik a keresztény egyházak. A misén már az Üdvözítő feltámadása fölötti öröm nyilvánul meg, a Gloriára ismét megszólalnak a harangok, és felhangzik az Alleluja. Estefelé tartják a feltámadási körmenetet.

Nagyszombaton ér véget a negyvennapos böjt, a körmenetből hazatérő családok ünnepélyesen elfogyasztják a nagyrészt sonkából és tojásból álló húsvéti vacsorát. Szokás volt ezen a napon az első harangszóra kiszaladni a kertbe és megrázni a gyümölcsfákat, hogy a régi rossz termés lehulljon, ne legyen férges az új. A tűzszentelés hamuját, parazsát megőrizték, gyógyításra használták; tettek belőle a jószág ivóvizébe, szétszórták az istállóban, a házban és a földeken.

Ferenc pápa előre közzétett programja szerint gyengélkedése dacára jelen lesz a nagyhét szertartásain, de azokat a tavalyi évhez hasonlóan a bíborosi testület tagjai celebrálják. Nagycsütörtökön egy római női börtönbe látogat, ahol mise után megmossa tizenkét elítélt lábát, nagypénteken a Colosseumban ő vezeti a keresztutat és a nagyszombati virrasztást a Szent Péter bazilikában. (MTVA Sajtóarchívum)