Akik nem sztrájkolhatnak: a gyógypedagógusok panasza is keserves

Sokakat megfélemlítettek sokan lemorzsolódtak, nem tudjuk, mi lesz az akciónk következménye, de mindenképpen fel kellett emelnünk a szavunkat. Nagyon szeretünk dolgozni, de van az a pont, hogy éppen a tanítványaink jövője érdekében kell ezt felfüggesztenünk” - mondta a tanárnő. 

A munkabeszüntetés indokait az Új Szó Nálunk számára így foglalták össze: 

• A pedagógusok anyagilag és társadalmilag nincsenek megbecsülve, minimálbéren vagy az alatt kezdenek dolgozni, napi szintű megélhetésért küzdenek. 
• A kormánypárti médiában félrevezették a közvéleményt, valójában 2016 óta nem volt bérrendezés. 
• A munkaterhek nagymértékben megnőttek, a túlórát nem fizetik meg, sokszor nem is a megfelelő szakirányú végzettségű pedagógus megy be az órára. A minőségi oktatás hiányt szenved. Elöregedett a pedagógustársadalom, hiányzik az utánpótlás, ráadásul a gyógypedagógusok ezen belül is szűk rétegek képeznek, s így még kiélezettebben jelentkezik a probléma. A nehézségeket fokozta, hogy a kötelező oltás miatt sokan elhagyták a pályát, s nem jöttek vissza márciusban. 
• Az oktatási rendszer centralizált, úgy érzik, hogy néha átgondolatlan és szakszerűtlen utasításokat kapnak.  
• A minőségi oktatásra sokszor nem jut idő az adatszolgáltatás, az adminisztrációs teher miatt.  
• A média szándékosan vezeti félre a társadalmat, s megalázó módon beszél a pedagógusokról. Erre példa, hogy szalagcímben jelenik meg: 10 százalékos volt a béremelés, miközben csak ágazati pótlékot emeltek és azt is kisebb mértékben, az alapbér nem változott. 

A gyógypedagógusok munkáját ezen felül speciális problémák is akadályozzák: 

• A munkakörülmények általában rosszak, a tantermek állapota leromlott, a fejlesztő eszközök hiányoznak. S ahová az utazó pedagógusok kijárnak, ott nem ritkán a szűk és alkalmatlan helyiségekben végzik az egyéni fejlesztéseket, amik pedig a legfontosabbak a sajátos nevelési igényű diák szempontjából. 
• A kisdiákok sokszor hiányt szenvednek a számukra előírt egyéni és kiscsoportos foglakozásokban, mivel általában nincs elegendő szakember.  
• A szakmába érkező gyakornokok többnyire nem rendelkeznek olyan tanult használható szaktudással és módszertannal, amivel könnyebben vennék az akadályokat a sajátos nevelési igényű diákok fejlesztéséhez. Ehhez ugyanis sok önköltséges továbbképzésre lenne szükség. 
• A társadalmi érzékenyítés és akadálymentesítés pedig mostoha és gyerekcipőben jár. Alig kap figyelmet a médiában a sérültséggel élők élete, fejlesztése. 

Kozmáné Gulyás Melinda hangsúlyozta: magánemberként, s nem szakszervezet vagy párt tagjaként nyilatkoznak, véleményüket pedig vállalják, még ha ezáltal hátrányok is érik őket. Munkatársaival együtt: Varga Hajnalkával, Csenkey Edinával és Nyőgér Lindával együtt.