Hol terem az extraprofit, illetve ki fizeti a révészt?

„Akik ebben a háborús helyzetben extra haszonra tesznek szert, azoktól elvárjuk, hogy segítsék az embereket és járuljanak hozzá az ország védelmi költségeihez” – ez mondta Orbán Viktor a különadók bejelentésekor. 

Jól hangzik, mert ki más fizessen, mint aki nyer a bolton. De néhány bökkenőre érdemes felhívni a figyelmet.  

Sokan azt is vitatják, hogy létezik-e egyáltalán extraprofit. A magyar származású Nobel-díjas tudós, Milton Friedman annak idején így fogalmazott:  

Egyetlenegy társadalmi felelősségük van a cégeknek: ez pedig abban áll, hogy arra használják az erőforrásaikat és olyan tevékenységeket végezzenek, hogy a profitjukat növeljék.

Ez azt jelenti, hogy egy szervezet társadalmilag akkor viselkedik felelősen, ha a profit maximalizálására koncentrál. Alapvető cél tehát a nyereség elérése, bármekkora is legyen az. Ha mondjuk egy cég szervezettebb, jobban működik, mint a többi, akkor extra profitra tesz szert? Amit vész esetén meg kell adóztatni? – kérdezik többen. 

Más szakértők ugyanakkor arra hivatkoznak, amit az értelmező szótár is megfogalmaz:

az átlagos tőkés hasznon felül egyéb módon elért nyereség különprofit.

A háborús helyzet éppen lehet olyan körülmény, ami ilyen plusz nyereséget teremthet. Ezt kívánják megadóztatni. 

Ha ez utóbbi mellett tesszük le a voksot, a magyar megoldás akkor is ellentmondásos. Nem a nyereség után kell fizetni ugyanis a különadót, hanem a forgalom után. Ez pedig nem veszi figyelembe a költségeket, azaz valójában nem is a profithoz kötődik.  

A különadóval a bankokat, a biztosítókat, a nagy kereskedelmi láncokat, az energiaipari és kereskedőcégeket, a telekommunikációs vállalatokat, a légitársaságokat és a gyógyszerforgalmazókat sújtja a rendelet. 

A GKI Gazdaságkutató Zrt. a 2020-as, kettős könyvvitelt vezető vállalati (közel 322 ezer cég) adatok alapján megvizsgálta, hogy szakágazati szinten hogyan alakultak a profitok. Ez alapján meglepő következtetések adódnak arra, hogy hol is képződnek a sokat emlegetett extra profitok.  

Az első mutató az árbevétel arányos adózott eredmény, amely szerint a szakágazatok átlagosan 8,5%-os, a legnyereségesebbek 30% feletti eredményt értek el! Ezek között egy sincs a megadóztatni kívánt ágazatokból. A nagyobb szakágazatok közül az út és vasútépítés (46,4%), a cementgyártás (41,8%), a gyógyszergyártás (40,7%), a veszélyes hulladék gyűjtése (33,2%) és a jogi tevékenység (33,1%) tartozik ide. De kimagasló a kavics, homok és agyagbányászat (27,4%) eredménye is.  

A következő mutató az eszközarányos adózott eredmény. A szakágazati átlag ebben az esetben 3,6%. A szakágazatok között az élen 37%- os aránnyal az út és vasútépítés áll, de itt is a legjobbak között van a veszélyes hulladék gyűjtése (31%). A gyógyszerkiskereskedelem (22,5%) megelőzi a 12. helyen álló biztosítási ügynöki tevékenységet (21,9%), amely szakágazat az első, az extrán adóztatott körben. A kiskereskedelmi tevékenység a 15. helyen jelenik meg, az első telekom tevékenység a 29. Helyen. Mindez jelzi, hogy ha csak az extraprofitot nézzük, lenne még mit keresgélni!  

A kutatás szerinti harmadik mutató a sajáttőke arányos adózott eredmény, amely esetben a szakágazati átlag 6,6%. Az első helyen álló út és vasút építése szakágazat 76,4%-os mutatóval büszkélkedhet. A nagyobb szakágazatok közül kimagasló a híd, alagút építése (48,5%), a dohányáru nagykereskedelem (48,3%), s a veszélyes hulladék gyűjtése (45,7%) szakágazat. A vezetékes távközlés (44%) a 9. a listán, de pl. a jogi tevékenység (38,6%) sem sokkal maradt le. 

Mindezek alapján annyi biztosan megállapítható, hogy a különadók kivetéséről nem ilyen számítások alapján döntött a kormány, hanem más tényezők motiválták. Ha az igazságérzetet vesszük elő, akkor nem világos, hogy miért maradt ki például a szerencsejáték ipar, miközben a turizmus szempontjából válságos évben is 35 milliárd forint adózott eredményt értek el a szakágazat cégei. 

A GKI részletes elemzése itt olvasható.