Ez most mi volt? – Egy autós beszámolója, aki áthajtott a homokviharon

Három véleményt idézünk, melyek az M1 M0, és M3 Autópálya Információ, illetve a Győrben láttam, hallottam Facebook-csoportban tettek közzé. Szerintünk jól összefoglalják a lényeget.  

Az egyik segít elképzelni, mit érezhet és mit tehet az autóvezető ilyen helyzetben. A beszámolóból kitűnik, aki nem élt át hasonlót, az nem is tud felkészülni rá. 

„A régi 1-esen hajtottam bele valahol Bicske és Biatorbágy között egy ilyenbe... Még sosem láttam ilyet, csak filmen, a Szaharában... Azaz most sem láttam semmit, csak pár méterre előttem az előző autó elmosódott lámpáit meg vészvillogóit, a tükörben ugyanezt mögöttem... néha eltünedezve. És sűrű, átláthatatlan vörösesbarna "ködöt". Belső keringésűre kapcsoltam a ventillátort és még a sálamat is a szám meg orrom elé húztam. Csukott ablakoknál így is került a számba pár homokszem. Nem tudtam, vegyek-e levegőt, vagy inkább ne, de azt meg hogy? Ez nem 20 méteres szakaszon volt, hanem sokkal több, vagy háromszor, mert voltak szünetek közte, és közben a döbbenettől nem is jutott eszembe semmi. Csak azt néztem előttem meg mögöttem, hogy ne hajtsak bele az előttem levőbe, és hogy vajon mögöttem is fékeznek, amikor én? Vajon most világítanak rendesen a féklámpáim, és a piros autót a mögöttem levő mennyire nehezen láthatja, ha én az előttem haladó ezüst színű kocsi körvonalait is alig? 

Később, már majdnem Budaörs felé járva gondolkodtam, hogy ez most mi volt? Egy „mezei” szántó traktortól sem láttam még soha ekkora porfelhőt. Homokvihar? Egy ilyenbe gyalog belekerülni is életveszély. Simán meg lehet szerintem fulladni. Még most is krákogok, és „fátyolosak” a légutaim, nehéz a tüdőm, pedig próbáltam azóta kiköhögni, kimosni, kihörögni, kiénekelni. Pedig biztos, már csak pszichés lehet. 

Késő éjjel, hazafelé menet telefonon kaptam a hírt, hogy tőlünk alig távolságra, a párhuzamos M1-esen milyen szerencsétlenséget okozott ugyanez a homokvihar. Nekünk nagyobb szerencsénk volt, a 2×1 sávos úton, ahol eleve mindenki kicsit lassabban ment a tomboló szél miatt. Nekik az autópályán nem.  

Ilyenkor tudatosul, és vagyok hálás az Égi és Földi védelemért.” 

A másik vélemény arra született válasz, miszerint „emberi mulasztás volt az okozó”. 

„Ha arra gondolsz, hogy tövig nyomott gázpedállal közlekednek úgy, hogy 100 méterre nem lehetett ellátni, akkor igazad van. Ha arra, hogy a földeket bizony fel kell szántani és az a hibás, akinek még van földje, amit művelhet, akkor nincs. Az, hogy vannak szántóföldek és szél és hogy a szél viszi a port, nem új dolog. De az, hogy az ember gondolkodjon, hogy basszus, nem látok semmit, akkor megyek 130 helyett 70-nel és kirakom a vészvillogót, az nem megy. Mindenki azt hiszi a szaros kocsijában, hogy golyó és mindenálló, hogy körülötte forog az univerzum és vele semmi rossz nem történhet. De. Történik. Napi több tíz vagy százezer emberrel a világon. Ugathat mindenki a bringásokra, a rolleresekre, a gyalogosokra, a robogósokra, de egyik miatt sem halnak meg annyian, mint az autók miatt. És ennek tetejébe semmilyen képzést nem kapnak arról, hogy különféle út- és látási viszonyok között mi az észszerű megoldás, hogy mire kell odafigyelni, hogyan kell vezetni. Max ha fizetsz érte pluszban. A vezetéstechnikai tréning, a mentális felkészítés ugyanúgy a része kéne legyen a jogosítvány megszerzése során, nem csak az, hogy kanyarodj jobbra és indexelj. Ez az eredménye. Persze az is könnyebb, hogy lefizessék az oktatót, hogy engedje már őket a forgalomba. Ez nettó közúti veszélyeztetés az autósiskolák részéről (és a törvényalkotás részéről is), hogy kiengedik a világtalanokat a forgalomba.” 

A harmadik pedig az autópálya forgalmát firtatja, egy korábbi tanulmányt idézve, ami az Útügyi Lapokban jelent meg 2016-ban. A hozzászóló a rendkívüli helyzeteken kívül is veszélyesnek látja az autópályát. 

„Az M1 autópálya a kelet-nyugati irányú tranzit forgalom legfontosabb útvonala. A legnagyobb részben 2×2 sáv + leállósáv kialakítású pálya forgalma a Budapest-közeli szakaszokon a kapacitás 80%-át is meghaladja. A kapacitást közelítő forgalomban átlagosan 25% körüli a nehézforgalom részaránya. Ezek a tényezők együttesen rendkívül zavar-érzékennyé teszik a pályát, az események gyorsan eszkalálódnak, és az elhárítás után csak lassan normalizálódik a helyzet. 

Ez 2016-os állapot volt. Ma a terhelés 90% körül lehet. Ilyen helyzetben garantált az állandó balesetveszély!” 

Összegzés

• Ha ilyen váratlan helyzetbe kerülünk, próbáljunk higgadt maradni, és csökkentett sebességgel, a vészvillogót bekapcsolva túljutni a kérdéses szakaszon. 
• Valóban célszerű lenne a vezetés tanulásának folyamatába beilleszteni a váratlan helyzetek kezelését is. 
• Az M1-es autópályát bővíteni kell, már egyre gyakrabban alkalmatlan az autópályaként való használatra. 
• Az ilyen váratlan helyzetekre az út kezelőjének is fel kell készülni, és egy előre ismertetett protokollt alkalmazni, például a kellő tájékoztatásra és a forgalom lassítására arra alkalmas módszerekkel.