Levél Győrbe egy német cégtől: „Komolyan aggódunk az előttünk álló tél miatt”

A levél címzettje, aki eljuttatta azt az Új Szó Nálunk szerkesztőségéhez, kérte, a cégek neve ne szerepeljen a cikkben. A tartalma azonban így is beszédes. 

„Májusi levelünkben még arról tájékoztattuk Önöket, hogy képesek vagyunk az árakat tartani (igaz, magas szinten), viszonylag stabilnak látszott a helyzet és pozitívak voltak a politikai kilátások. (…) De sajnos, most mást kell közölnünk” – adja meg az alaphangot a levél írója mindjárt az elején. Majd elemzi a kialakult helyzetet. Azt, hogy miként jutott el Németország a háromfokozatú gázvészhelyzeti terv második szintkének bejelentéséhez.  

„Mostantól a gáz hivatalosan is kevés, fel kell készülnünk további áremelésekre. Ennek hatása lesz az áram árára is. Ezzel a politikusok a fogyasztóknak és az iparnak egy egyértelmű jelet küldtek: spórolni kell”

– állapítja meg a levél. 

A közvetlen okok között említi az orosz gázszállítások csökkentését, illetve leállítását európai országokba. Az Északi Áramlat 1 vezetéken például a kapacitás 40 százaléka jelenik meg csupán. Ebben szerepet játszik a karbantartás is, illetve az, hogy a szükséges turbinák az embargó miatt nem érkeztek vissza Kanadából. A tározók töltöttsége is alacsony, és bizonytalan továbbá az új ellátási útvonal a cseppfolyósított földgáz esetében is.  „Ez a kritikus helyzet teszi szükségessé, hogy riadót fújjanak.” 

Több forgatókönyv létezik, ami a lehetséges jövőt illeti. Hogy melyik valósul meg, számos tényező függvénye. Az orosz gázszállítás növekedésével azonban nem számolnak.  

Ami bizonyosnak látszik: „az energiaárak folyamatosan emelkednek, főként a gáz”. „A forgatókönyvek szerint gázhiány lesz télre, a legrosszabb esetben december közepére. A vészhelyzeti akcióterv aktuális szintjének kihirdetésével az Energiabiztonsági törvény 24-es paragrafusának egyik következménye teljesült. Ennek a paragrafusnak az életbelépése érvényteleníti a korábbi árrögzítéseket, vagyis a gázellátók az eladási áraikat az aktuális beszerzési költségekhez igazíthatják. Ennek a törvénynek a szándéka az, hogy a gázellátók fizetésképtelenségét elkerüljék, ez azonban növeli a beszerzési árakat. Hogy mikor jelentik be a gázhiányt is, jelenleg nem látható előre, és az orosz ellátástól függ.” 

Mit jelent ez a beszállító cégnek és vevőiknek? Az árak tovább nőnek, ez bizonyos. Hogy mikor és mennyivel, nem tudni. „Ennél azonban fontosabb, hogy gázhiány fenyeget, ami spórolásra készteti az üveggyártókat. Ez a kapacitásunk csökkentéséhez vezet: kemencék lezárása nem csak gazdasági okokból, hanem a politikusok által előírt takarékosság miatt. Hogy melyik kemencét zárjuk be nemcsak technikai vagy gazdasági feltételtől függ, hanem attól is, hogy melyik terméket tudjuk, kellene eladni akkor. Lehetséges, hogy a portfólión változtatni kell, mert bizonyos piacok összeomlanak, de lehet, hogy ezt a politika fogja megválaszolni.” Azaz a német cég ezzel azt is jelzi, hogy elképzelhető, hogy a vevő által rendelt terméket nem tudják majd gyártani. 

„Bár a gáz vészhelyzeti terv kimondja, hogy ebben az esetben a piac még képes szembe szállni az összeomlással, de nem világos, hogy milyen áron, milyen korlátozások és beavatkozások szükségesek. Erről informáljuk önöket.”  

Összegzésképpen a levélíró megállapítja: „komolyan aggódunk az előttünk álló tél miatt”. Mindemellett keményen dolgoznak, konzultálnak politikusokkal, megrendelőkkel, beszállítókkal, technikai felelősökkel, hogy „fel legyünk a télre készülve, és károk nélkül éljük túl.” 

A mi olvasatunkban a levélnek két jelentős tanulsága van. Az első maga a tartalma, a helyzetértékelés, azaz komoly erőpróba előtt áll az európai gazdaság. A második pedig az, hogy ezt csak összefogással, összehangolt cselekvésekkel lehet sikeresen leküzdeni. Például ilyen egyenes és nyílt beszéddel, amellyel a német cég fordult magyar vásárlójához.