Itt kaptam vissza a pályába vetett hitemet

Tábla is bizonyítja: a Líceum az ELTE partneriskolája. Ez presztízst is jelent, felelősséget is, de komoly előnyökkel is szolgál...

– A hatodéves hallgatók az összefüggő egyéni iskolai gyakorlatukat teljesíthetik itt. Minden évben választja valaki a Líceumot, most hárman is vannak – mondja elöljáróban Tarnai Katalin, aki vállalta az összekötő szerepét az egyetem és a Líceum között. A konzulensekkel együtt segíti és felügyeli a fiatal tanárok munkáját, s ellenőrzi, hogy az egyetemi előírásoknak megfelelően töltsék gyakorlatukat. 

– Azért jutott nekem ez a feladat, mert mentorpedagógus szakvizsgával rendelkezem. Jó hír, hogy az ELTE és az Evangélikus Hittudományi Egyetem között is szoros kapcsolat van, aminek egyik kézzelfogható és számunkra is örömteli eredménye, hogy két kollégám, Barta Barát Éva és Zsuppánné Cellik Barbara az EHE-n részt vesznek a gyakorlatvezető mentorpedagógus képzésben. Így már hárman leszünk, akik koordinálhatjuk a gyakorlatukat töltő kollégák munkáját – folytatta Tarnai Katalin. 

A Líceumot sok hallgató kifejezetten a színvonalas idegen nyelvi képzések miatt választja gyakorlati helyéül. Német nemzetiségi oktatás is kevés gimnáziumban van, így aki ezen a szakon tanul, szívesen jön a soproni gimnáziumba. 

– Külön öröm, amikor azt tapasztaljuk, hogy elitgimnáziumokban érettségizett, kitűnő jegyekkel és lehetőségekkel rendelkező hallgatók választják a Líceumot gyakorlati helyüknek. Gyakran térnek vissza egykori diájaink is. A pedagógus létszámhiány közismert probléma, de a partnerség és a hallgatók ezeken a gondokon is enyhíthetnek – foglalta össze Tarnai Katalin az együttműködés lényegét. 

Kárpáti Orsolya nemzetiségi német-angol szakon tanul, hatodéves az ELTE TKK-n. Veszprémben, a Lovassy-gimnáziumban érettségizett, nagyszülei soproniak és kedvese is.

– Szerettem volna Sopronban tölteni a gyakorlatomat és nem volt kérdés, hogy a Líceumot választom. Jó döntés volt, nagyon jól érzem itt magam. Pozitív a légkör a tanáriban, nemzetiségi németből óraadó is vagyok, a diákokkal könnyű dolgozni, úgyhogy tényleg a legjobb helyre kerültem. Az az igazság, hogy itt kaptam vissza a pályába vetett hitemet, amit már-már elvesztettem. A mentorunknak és a konzulenseinknek is hálás vagyok, sokat kaptam ettől a közösségtől. Szívesen maradnék is – mondja Kárpáti Orsolya.   

Balogh András líceumi öregdiákként tért vissza angol-német szakos gyakornokként. 

– Tartottam egy kicsit a helyzettől, de mindenki nagyon együttműködő és úgy érzem jól sikerült a gyakorlatom. Most már tudom, hazajöttem ide, és akár a későbbiekben is szívesen dolgoznék itt. Számomra a jövő héten véget ér a gyakorlati idő, de csak jót tapasztaltam, örülök, hogy egykori iskolámat választottam. Emberileg és szakmailag is sokat kaptam itt – búcsúzik, legalábbis egy időre, Balogh András. 

Kollmann Viktória is soproni, az Orsolya-iskolában érettségizett, de mint elárulta, kifejezetten új gimnáziumot akart megismerni. 

– Sok barátom járt a Líceumba, jókat hallottam az iskoláról, ezért is választottam. Értek meglepetések, de csupa pozitív! Itt egy befogadó, barátságos közösséget ismertem meg, ahol nagyon jól érzem magam – mondja Kollmann Viktória, angol-német szakos tanárjelölt. A diákokról is jó véleményt fogalmazott meg, ahogy társai is. Márpedig mindhármuknak vannak már tapasztalatai a gyakorlataik során. 

A tanárjelöltek éppen egy olyan időszakban töltik összefüggő egyéni iskolai gyakorlatukat, amikor az egész ország figyelme a pedagógusok felé fordul. Azt mondják, emiatt is örülnek annak, hogy a Líceumban élhetik meg ezeket a hónapokat, mert itt egy támogató közösségben állhatnak ki az oktatásért – és saját jövőjükért.